TURIKARI68 blogja

Szerelem
TURIKARI68•  2020. október 19. 15:00

Édesem.

Édesem.




Besompolyogtál szívembe,

Ahogy Pestre az este.

Oda loptál magadnak, mint lámpa fénye az árnyakat.   

Felduzzasztottad ereimet élettel, 

Ahogy medrét az áradat.



Úgy leszek eleven,

Hogy tekinteteddel felém zuhansz.

Azóta várlak a platánok alatt folyton,

Mint tavaszi kikeletet az őszi suhanc.  


De hol voltál, hogy ott lettél?

S teremtetted nekem az életet.

Mégis átnézve rajtam egy darabig,

Mint ki nem lát bennem mást mint kísérletet.


Ott bújtattál magam elöl,

De a színes avar, már nem adott rám kabátot.

Mert te megláttad bennem azt,

Akit addig még senki se látott.


Gic . Október 19

TURIKARI68•  2020. augusztus 8. 07:13

Hannika



Hannika.


Ahogy hozzám érsz,

Ahogy megérintesz,

Mosolyomra várva.

Ahogy szállok derengek feléd érte,

Mint a hajnali harmat, mint a pára.


Tekinteted felém sompolyog, 

Mint a napsugár.

Mint egy róka mely vadászni indul ravaszul,

Mely elől menekültem egy darabig makacsul, de többé nem is akarok soha már.


Mert te hoztad a fényt,

A szerelmet s vele az életet mindent.

Nélküled üres lenne a világ,

A lelkem a szívem itt bent.


Pedig már szólított a csend,

A pihe-puha ágy, az örökkévaló ott volt nálam.

De marad bennem egy vágy! S te úgy támasztottál fel onnét mint egy álom.


Szeretlek. Boldog születésnapot.  


TURIKARI68•  2020. július 19. 15:18

A szívem

A szívem.



Ha egyszer valaki

Úgy látna amilyen vagyok.

Ha bele látna e szívbe,

Mikor gyónni jönnek hozzá az angyalok.


Egy éléskamra,

A jövőnek Itt belül.

Hol a boldogság sokáig ült

Morcosan egyedül.


Kamráiban fibrillálnak dunsztba,

Mint befőttek stelázsin az álmok.

A múlt mint üledék melyben nem hiszel el!

De ott sürögsz forogsz a jelenben 

Ki felel ha kérdezek mint egy látnok.  


Belém látsz körbe nézel,

De nem akadsz jó évre, ha keresed az énem, hisz ő sem leli önnmagát.

Az üvegekben magányos nappalok,

Lefojtva eldugva mélyen a könnyes éjszakák.


A szerelem gyümölcsei már nem érnek be bevallom.

Ott mosolyognak egy idő kapszulában,

Néha benyitva ez ajtón csak a hangjukat hallom.



Gic. 2020, 07, 19.







TURIKARI68•  2020. július 13. 18:12

Hannácska


Hannácska.




Találgattam sokszor álmaiban,

Hogy milyen is leszel majd. 

Ha boldog leszek végre,

S nem vonzom be többé a bajt.


Győzködtem a jövőt,

Engedje meg neked hogy belém lássál.

Mit nem mutattam soha senkinek,

Te abba a világba most valósággá váltál.


És én jöttem feléd először szavakkal,

Majd kezedet kértem, virággal folyton.

Hagytam üzenetet a virtuális térben ,

Titkon már ölelve, minden lehetséges módon. 


A szívem szakadt esténként ,

Mikor hallottam talán mást szeretsz.

Egy tolvaj volt akkor  bennem a remény ,

Ki ha lopva is, de megszerez.


De győzött a szív ,

S én sok mindent most tanulok.

Hogy milyen is ha boldog az ember,

Mikor hozzád simulok.


TURIKARI68•  2020. június 27. 21:08

Már szinte.

Már szinte.


Én már feladtam az álmaim,

Lelkem körül a szövet csak börtön,

Szinte minden fájt itt bent.

Azt hittem nem gyógyít vigasztal,

Majd csak a csend.


Mennyire aranyos lesz a halál,

Eljátszik majd örökkön örökké velem.

Mint egy gyermekkel az édesanyja,

Hogy nem voltam jó fia, s néha megrakja érte a fejem.


Mint hirtelen támadt fergeteg,

Magam körül a hátralévő időt tépkedem.

Mert még nem éreztelek, testem csak egy darab hús volt,

És nélküled most már mint egy ábránd,

Tán többé nem is létezem.


Ki dugtam fejem a földből még egyszer,

Mielőtt végleg költözöm.

S te jöttél mint napsugár életre kelteni,

S néha könyeiddel öntözöl.


Majd hirtelen azt mondtad szeretsz,

S szeretnél velem álmodni egy nagyot.

Az életről mely eddig csak megcsalt, hazudott becsapott.