TURIKARI68 blogja

Játszott az élet, ki már ki vénhetdt,

Szerelmesen sokszor e bolondal

ő meg betűket rajzolt egy papírra,

Golyóstollakkal.

Reávetítve magát a valóságra,

Mely csak az ő fejében létezik.

Mint a fény hajnalonta feldereng az idegen tekintetekben, 

De az érzések hamar szétszedik.  

Mindig igaza van,

De győzködni kell róla magát egy darabig.

Ha a fájdalomról van szó,

Elmegy a falakig.

Mert életet ígértek neki az álmok,

Életet magányosat.

Mi elszokott fogyni normális esetben,

De ő születést választotta a  keserveset halálosat.

Mindíg légy őszinte ne add fel.

De ha rájönnek milyen vagy nagyot sérülsz

Hagytam kis kapukat magam után, de lassan elfogynak.

Nem szeretném pokora vinni a lelkem.

Úgy hogy ha lenne oly kedves a teremtőm,

Levenné a terhet a vállamról azt megköszönném neki.