TURIKARI68 blogja

Novella
TURIKARI68•  2020. december 30. 13:03

Teremtő erő 3

Teremtő erő 3

 

45/

Lecsapott, mint

A viharos szél mindjárt hajnalba.

Teremtő kezével,

Mélyen szántott a homokba.

46/

Aztán felvett egy marék port,

Mely ujjai között, itt is, ott is folyt.

Majd visszaengedte a földre

És szólt formázzunk embert belőle!

47/

S készül máris a pici lábacskája,

Bokájából nő a lábszára.

Térde már most is hajlik,

S onnét combja, a csípőjéhez csatlakozik.

48/

Csípőjéből a gerince növekedett,

S a gerincére, bordákat szövögetett.

Több is lett, mint kéne! Na de nem baj

Úgy is él és hal majd érte!

49/

Bordái felett a két válla,

A vállából, most nő a karja s a keze szára.

Mielőtt ujjaihoz oda érne,

Mintának odakacsint az övéire.

50/

Aztán a tömzsi nyakához ér

Mely mindjárt a fejénél véget is ér.

A helyére kerül a szeme s a szája,

S a szája alá, gömbölyű álla.

51/

Ott fekszek már! S úgy festek, mint egy szobor

Ki mellett mestere órákig rostokol.

De fürge ujja megindul újra! S megnem áll!

Így került a fejemre haj s államra szakáll.

52

Mert ő néki nem okozhat semmisem gondot

Valami elindul a homok között!

Az élő az élettelennel,

Szövetséget kötött.

53/

Ott ügyködik a belsőmbe,

Apró járatokat, ereket építve.

Érzem dolgos kezed teremtő Atyám!

Megfejthetetlen titkot rejt majd minden egyes porcikám.

54/

Azt hiszem végzett!

Mert csak térdre rogyva nézett.

Azt hiszem egy picit, hasonlít rám, szólt!

S alá nyúlva fejemnek, homlokon csókolt.

55/

Fülembe súgja nevemet

S óvatosan elindítja szívemet.

S amint a szívem zakatolva elkezdte a dobogást,

Ő a tüdőmbe fújta a legelső szusszanást.

 

 

 

 

56/

Ébredj Ádám! S rám szólt 

A tekintete féltőn kíváncsi.

S én könnyezve pislogtam

Ó teremtő Atyám segíts fel állni?

57/

Talpra állított,

Hangja lágyan simogatta a lelkemet.

Gyere fiam Ádám! Nehéz volt e nap

Menjünk pihenjünk egyet.

58/

Aludj fiam Ádám!

Semmi gondod nem lesz a föld hátán.

Holnap megmutatom az otthonod

Hogy éhséged mi csillapítja, s majd a szomjadat hogy hol olthatod.

59/

Madárdalra ébredtem reggel

Derékig érő páfrányok között.

Atyám távol tőlem,

Egy gyümölcsösben sürgölődött.

60/

Nem tudtam, mit kezdjek

A korgó gyomrommal.

S szaladtam Atyámhoz,

Nagy riadalommal.

61/

Itt minden a tiéd! Mondta,

S egyetlen szavára beérett a szamóca.

Töltsd meg a gyomrod

S elmúlik minden gondod.

62/

Hát én aztán megfogadtam

Ettem, ettem, kóstolgattam.

Egy szamóca, egy eper,

Eszem, eszem, de nem fogy el.

63/

Nem is volt e naptól fogva,

Semmi gondom.

Eszem iszom,

S folyton alszom.

64/

Még egy nap, hallok az égből ékes szót!

Ismered Ádám már a disznót?

Ne edd magad fiam dagadtra!

S kacagva rá mutatott egy kismalacra.

65/

Na eredj, menj és mosakodj!

Aztán menjünk, járd le a pocakod.

S jól meg futtatott! Hol, mint a nyúl úgy szaladt előttem

Hol, mint egy őz ott ugatott a sűrűben.

66/

Minden az enyém volt!

Az idő meg alig telt szinte csak araszolt.

A hatalmas égig érő hegyek,

Melyek már, már a naphoz értek.

 

 

 

 

67/

Tetejük mégis zord és fagyos

S róluk ezernyi folyó zúdul, s hömpölyög.

A hatalmas sziklákon,

Úgy lógtak, mint a függönyök.

68/

Hol voltam én még?

Mikor minden odakerült a helyére.

Egyetlen szóval,

E csodákat megtéve.

69/

Enyém ezekhez képest,

Csak parányi test.

Mégis értem történt minden!

Én bolond meg csak hallgatok, s hiába várja köszönésem.

70/

Hol vagy Uram?

Szólanék, ha szólhatok!

Még egyet kérnék?

Bár tudom már ez is sok!

71/

Itt vagyok Ádám! Szólalt az Úr

S egy felhőt húzva maga elé, arca eltorzul!

Tán nincs meg mindened?

Van ételed, italod, s még játszottam is veled!

72/

Igen Uram tudom én is,

De a szívem az üres mégis.

Unatkoztál, tudom te is egyedül

Adj hát nékem társat! Kitől a szívem majd felderül.

73/

Jól van Ádám,

A társadat meg kapod!

De próbára teszlek!

S bánni fogod, ha ki nem állod.

74/

Aludj hát el Ádám édes fiam,

Melledből hogy bordádat kilazítsam.

Most veszem el a fölösleget!

S megcsapolom sejtjeidet.

75/

Mély álomba szenderültem

Lógott kezem-lábam, ahogy a tenyerén feküdtem.

Nem tudok semmiről, a messze múltba járok

Mint egy rossz álom, a fejében össze-vissza kalimpálok.

76/

Valami gyönyörű van készülőbe

Akár csak nekem, neki is ő lesz a szülője.

Társat akartál Ádám!

Szebb lesz mindennél, mit eddig valaha is láttál.

77/

Érzem az időm

Lassan közeleg!

Nagy gondossággal forrasztgatja a csontjaim

S gyógyulnak a sebek.

 

 

TURIKARI68•  2020. december 30. 13:01

Teremtő erő 2

Teremtő erő 2

 

23/

Aztán tarsolyából,

Elő vett egy magot.

Melyet talán egy

Távoli világból hozhatott.

24/

Elvetette nagy tudással,

És gonddal

Szépen letakarta,

Laza homokkal.

25/

Aztán neki fordította a holdat és a napot,

S mondta nékik, csak egy napot kaptok!

Neveljétek, gondozzátok!

Panaszát ne haljam meg reátok!

26/

Lepihent, s megáldotta a magot

S kívánt néki jó éjszakát, s jó napot.  .

Még mind a két őrszem ott őrködött az égen,

Mikor meg ébredt Urunk, de már az erdők sűrűjében!

27/

Dörzsölte a szemét,

S könnyét szeme sarkába.

Sokkal szebb itt mondta,

Mint máshol a világba.

28/

De mi ez a nagy csend!

Csak a saját hangom-hallom?

Hol vannak a madarak?

Kik fújják az én dalom.

29/

S drága kezét összetette, hát nem két madár verdes benne!

Trillázva dalolnak vagy százezer dallamot.

Mindent tudnak mit kért tőlük

S nem fogyott el a zenéjük.

30/

Menjetek, s szálljatok

Fel az égre!

Járhattok a földön,

De lakjatok a fák tetejébe.

31/

Szaporodjatok!

Fajtátok szerint.

Nem lesz oly magasság a földön

Mely néktek megáit int

32/

Ó milyen szépek!

Úgy szállnak, mint az angyalok!

Csak bátran!

Én veletek vagyok.

33/

Ahogy nézte őket,

S bámult fel az égre.

Hát a földön? A földön,

Nem fut semmi feléje?

 

 

 

34/

Leült egy nagy tisztásra,

Valamit gyúr! De mit? A föld homokjába?

Mire az ámulatból magamhoz tértem,

Már két őz mellett sétált a réten.

35/

Nem félnek ők,

Jobban fél Uruk!
Keserű napja lenne az

Ha lenne bármi bajuk.

36/

De nem lesz semmi baj,

Hiszen áldott a kéz!

Melyben minden vad

Ma születni kész.

37/

Így jutott idő mindegyikre  

A nagy elefántra, s a kis egérre.

A szarvasra, és a békára,

S minden meg lett napnyugtára

38/

Meg áldalak benneteket!

Mind a kedvencem, ezért mindegyiket.

Szaladjatok szét a földön!

Az erdőkön, a mezőkön s a hegytetőkön.

39/

Álmában velük szaladt!

Hol pillangó volt, hol hatalmas vad!

Járt az erdőben s virágos réteken!

A föld gyomrában, s a robosztus végeken.

40/

Ott volt mindenütt földön és égen

Milyen jól a helyén van gondolta minden.

Gomolyog, mint az éji köd mely szerelmes a tóba!

S hogy mi lesz másnap? Majd meg álmodja holnap virradóra.

41/

Rosszul alszik!

Gomolyogva forgolódik.

Talán tudja minden dolgom előre?

Pedig én most vagyok csak készülőbe.

42/

Furcsa utamon sétálok előre

Mint egy álom úgy jutok az eszébe.

Megyek én is a többiek után

Talán lesz belőlem is valami már holnap délután.

43/

Teremtsünk embert!

Ugrott fel álmából.

Csak úgy dörög az ég

Szigorú hangjától.

44/

Felszállott a tó tükréről a pára,

S meglátva önmagát, ilyen lesz szólt az ábrázata!

S keresett egy szép völgyet,

Hol a folyók a tengerig, a fák meg az égig nőttek. 

TURIKARI68•  2020. december 30. 12:56

Teremtő erő.

Teremtő erő! A kezdet!

1/

Hatalmas az űr,

De még hatalmasabb a gondolat!

Mikor szólt valaki a sötétből,                                     

Ó legyen szilárd boltozat!

2/

Angyali lábaim, ahová leteszem

Hogy drága könnyeim a völgyekbe elrejtsem.

Rám fér a pihenés, hosszú útról jöttem

Ezernyi galaxis és bolygó van már mögöttem.

3/

Remeg, s izzik a levegő!

Forogva kavarog a hatalmas porfelhő!

Légy szilárd, és kemény! Szólt megint.

S tenyerével egy utolsót még oda legyint.

4/

Készül hát a kicsike! Minden bolygók legszebbike

Egy éden lesz a hatalmas égen.

Egy kis kert a végtelen űrbe

Ahol majd dolga végeztével megpihenhetne.

5/

Mint egy nyakék kék gyöngye

Ahogy ott áll majd a sorban az ijesztő sötétbe.

Egy bölcső!

Ahol a csemetéd majd felnő.

6/

Na de lássam mit is, csináltam!

Legyen világosság! S a világosság végén, alkonyat!

És így legyen egyik nap a másik után!

Először hajnal, s a végén délután.

7/

Oda szállott s körbe járta

Na, elég volt! Mondta mára.

Most elmegyek, és lepihenek

De a lelkem az itt marad az ijesztő mélységnek.

8/

Elment hát hogy lepihenjen

De eljön majd másnap, új csodákra készen.

Én leszek az atya mindennek s féltő szülője!

Mi eddig történt mindennek, hát, még ami ezután lesz csak készülőbe.

9/

Hasad a hajnal! Frissen fiatalon,

Mindjárt az első alkalommal!

Halványpirosan araszol előre,

Fel a dombokon, majd le az irdatlan mélységbe.

10/

S a gőzölgő földön megláttam őt

Ahogy leheli a sok felhőt.

Dübörögve emelkedtek a hatalmas hegyek!

Amerre az ujjával rajzolt, folyók eredtek.

11/

Szolt ismét!

Hangja dörög, mintha villámok vinnék!

Árasszák el a vizek az egész földet!

Ne látszanak a hegyek, és a kopár völgyek!

 

 

 

 

12/

Gyűltek a folyók, s dagadtak a tengerek

Sós verejtékét itták a hatalmas hegygerincek.

Ellepett mindent, mi az útjába ált

Nincs még élőlény! Ki levegőért kiált.

13/

Oltja a szomját a föld gyomrának,

Eltömi útját a folyékony magmának

Csak jönnek a felhők,

S ontják az esőt.

14/

Vízbe folytnak mindent!

Ő még nem szól, de talán kedve sincsen, hogy intsen

Ott lebeg a vizek felett,

Mint aki elszenderedett.

15/

De valami megmozdult a vízben!

Úsznak az Úr felé, lázas igyekezetben.

Jönnek, megmutatják magukat!

Ha ideérnek majd meg áldjuk a mi két kishalunkat.

16/

Én bolond! Csak azt hittem

Hogy alszik.

De lám, még álmában is minden

Valóra válik.

17/

Fickándozva oda érnek,

Körbe ússzák habot, vernek.

Felugranak tenyerébe,

Száj tátogva áldást kérve.

18/

Menjetek és éljetek!

Foglaljátok el a vizet.

Legyetek áldottak és szaporák!

S meg simogatta két kis halának uszonyát.

19/

Elengedte őket,

Aztán elkergette a felhőket.

Kezdjük hát! S újra int!

Reggel van hát megint.

20/

S jutott eszébe

A kezdeti gondolat.

A vizek közepén,

Keletkezzék szilárd boltozat!

21/

De legyen körforgás

A vizek között!

Szólt reá a felhőre

Mely akkor az első hegynek ütközött.

22/

Épített és rombolt kemény volt az ökle!

Súlyos lábaival a völgyeket döngölte.

Omlik a kő és hasad a szikla!

Sosem fogják megtudni, hogy mi volt a titka.

 

 

 

 

TURIKARI68•  2020. december 30. 12:49

Elcsaltak hazulról az énekes madarak.

         Elcsaltak hazulról az énekes madarak.

 

 

 

 

1/*

Tavasszal történt,

Mikor a küllő híta a párját.

Tojást rakni a fészekbe,

S alá tollból puha párnát.

 

 

2/*

Akkor, amikor láttam

Azt a sok erdei pintyet.

Igen! Akkor fogtam kezembe utoljára

Az utcaajtó kilincset.

 

 

3/*

Kiáltott a fán

Egy gyönyörű rigó.

Sárga tollban pompázva

Ciró a bíró Ciró a bíró!

 

4/*

Oly jó volt hallanom

E gyönyörű koncertet.

Hogy szemembe se tűnt,

Mikor elhagytam az útszéli keresztet.

 

 

5/*

Én csak mentem

A fütty után.

S már azt sem tudtam

Délelőtt van-e vagy délután.

 

 

6/*

Az biztos, hogy

Valaki füttyentett!

De az is lehet,

Csak az érzékem füllentett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

7/*

Egy gyorstüzelő vászonnadrág

Volt rajtam.

S egy zsíros kalap a fejemen

Ki tudja az óta már, ki tanyázik a helyemen.

 

 

8/*

De akkor megláttam egy kispej lovat a réten

Mely erre legelészett, ezen a héten.

Bagócsot kergetett, hosszú deres farka

A méteres fű meg a hasát vakarta.

 

 

9/*

Jé a laspojafán

Még üres a fészek!

A magas ló hátáról

Én most éppen belenézek.

 

 

10/*

De akkor a fejem felett

Megszólalt a nyitnike.

S lesi feszülten,

Hogy a tavaszon, ajtó nyílik e.

 

 

11/*

S volt benne valami

Tündéri turpisság is.

Mert a varázslatos tavaszon hangjával,

Ajtót nyitott a kis hamis.

 

 

12/*

Édes napsugár

Vette a tájat ölébe.

S a satnya bimbókból lett

Édes kis kövérke.

 

 

13/*

Fura dolgok kerültek napvilágra

Mi tán eddig is létezett, de mélyen aludt.

Fogadjatok el reá engemet

Mint tanút.

 

 

 

14/*

Hol úgy véltem látni

Hogy a hold szomjas, s vizet merít a tóba.

Egy pillanatig azt,

Hogy a sötét éj fejkendős anyóka.

 

 

15/*

Aztán másnap

A hajnali bíborral.

Megint rázendítettek a madarak

Örömteli hangokkal.

 

 

16/*

De valami még,

Volt odakünt!

Ami először csak,

Halk kis cincogásnak tűnt.

 

 

17/*

Mint 100 meg 100 leányka,

Sétált a tavasz kornyikálva.

A magas égből földígérő

Rózsaszín pongyolába.

 

 

18/*

Úgy járt kelt, mint egy balerina

S virágokat ültet hajlongva.

Közbe zenél, dúdol,

S bele, belecsap a pattanásig feszített húrokba.

 

 

19/*

Ó mond, honnét jössz?

S szökkensz ilyen szépen.

Ó miért pont nékem kellett téged

Megpillantanom éppen.

 

 

20/*

Tündér vagy tán?

A valóság álma.

Ki félénken settenkedik

S enyhülést lop a tájra.

 

 

21/*

Hát te? Szólt a tündér,

Hát te ilyen korán keltél,

Hogy láttál engem, el ne mond!

Bár úgy sem hinnék, s nem lennél más, mint bolond.

 

 

22/*

De azért mert meglestél,

Pedig nem szabadott volna.

Egy jó darabig, te is

El leszel majd varázsolva.

 

 

23/*

S hogy ne locsogjon erről

Folyton az ajkad.

Emberi vonásaid többé,

Senkise fogja észrevenni rajtad

 

 

24/*

S ahogy ezt kimondta,

Mély álomba szenderedtem én.

S mire megébredtem, már virágok mosolyogtak rám

Egy rét kellős közepén.

 

 

25/*

Talán a napsugár csiklandoz? Szóltam a virághoz!

Karcsú derekadat.

Vagy én vagyok netán mulatságos?

Na még a végén beleszakadsz!

 

 

26/*

De egy darázs vergődik rajt,

S azt hiszi minden nektár az övé.

Nagyon megrakodtál pajtás

Lám a puttonyod berántott a bibeközé.

 

 

27/*

Segíts inkább te nagyeszű!

Mert hegyes ám a fullánkom!

Nagy a szád ott szabadon

Én nagyon úgy látom.

 

 

 

28/*

Majd lerázlak!

S már a virághoz is léptem.

De akkor vettem észre,

Hogy még a tövéig se értem.

 

 

29/*

De hogy mászok fel reá jó gyorsan

Hogy a nagy darázs kedvét, jobban el ne rontsam.

Tán ha belé kapaszkodnék egy pergő levélbe

S odaröppennék én is a sziromközepébe.

 

 

30/*

Úgy is tettem volna,

Ha egy hancsík a túrásával, odáig nem tolna.

Innét kezdve nem volt a dolgom semmi más,

Csak várni, még a vakond odáig nem ás.

 

 

31/*

A szabadítás sem

Volt egyszerű.

Mert a darázs is nagyobb volt,

Mint én a nagyeszű.

 

 

32/*

Na ne dönögj már!

Hanem a batyudat dobd ide!

Ne félj elég súlyos

Úgysem lóghatok meg vele.

 

 

33/*

Könnyedebben zümmögsz

Ne félj nemsokára.

Én majd kapaszkodom

A nehéz hátizsákba.

 

 

34/*

Úgy is lett

Ahogyan látni véltem.

A szabadítás sikerült,

S én megint az avarba kerültem.

 

 

 

 

 

35/*

A darázs egy

Nagyot pottyant.

S szárával a virág,

A földig rottyant.

 

 

36/*

De a lenyugvó nap addigra már

Meggyújtotta a felhők alját.

Mikor meghallottam a távolból,

A kecskebéka hangját.

 

 

37/*

Biztos megázok

Idekint az éjjel.

Sehol egy melegvacok

Hiába néztem széjjel.

 

 

38/*

Egy bokor alatt

Vertem végül sátrat.

Útilapulevélből,

Összefordítva hármat.

 

 

39/*

A szentjánosbogár is

Ott vert tanyát.

Az eső elől talán,

Biztonságba érezte magát.

 

 

40/*

Az álmos fáradtságtól

Már majdnem elszenderültem.

Mikor valaki rohan felém,

Észt veszejtve őrülten.

 

41/*

Egy magamfajta

Liliputi emberke.

S fura módon,

Még szót is értettem vele.

 

 

 

42/*

Hát te, miféle szerzet vagy?

A bagoly, ha meglát, életbe nem hagy.

Én pedig ismerlek ám téged!

Ha leves volt otthon, sosem etted meg az ebédet!

 

 

43/*

Én ott lakok nálatok

Az akasztós szekrény zugába.

Egy rövidnadrág,

Kislába ujjába.

 

 

44/*

Gondoltam én,

Utánad eredek.

Nem győztem kérdezni már

Hol van a Karcsi gyerek?

 

 

45/*

De mi lett veled? Tán összementél a mosásba!

Hogy így hasonlítunk egymásra.

Biztos rosszfát tettél a tűzre

Hogy inkább hasonlítasz te is a gyűszűre.

 

 

46/*

S közben előkerült a tarisznyából

Az, amit majszol.

Én meg bólogattam közben,

Gondoltam majd szól.

 

 

47/*

Aztán csak arra emlékszem,

Hogy dörrent az ég.

Másra, semmire

Azon kívül még.

 

48/*

Másnap a nap, már cirógatta a retinámat

S álmosan néztem körül.

Rengeteg madár mindenütt,

S mind a víznek örül.

 

 

 

49/*

Akkora eső esett,

Azon a nagy réten.

Hogy egyedül hánykolódtam

A széles lapulevélen.

 

 

50/*

Pszt! Valaki jár a réten

Szólított ekkor meg a kócsag.

Látni azt nem lehet,

Érezni is, éppen hogy csak.

 

 

51/*

Tán a tavasztündér az,

Ki az átkodat hozta.

S most valamiért még éppen

E lápos rétet taposta.

 

 

52/*

Én ott himbálóztam

Mind végig.

De azok a fránya békák,

Még az esőt igen csak kérik.

 

 

53/*

S valami akkor,

Csobbant a vízben.

Először csak egy,

S aztán másod ízben.

 

 

54/*

Előttem ált a gólya

Hosszú lába, mint a dióverő pózna.

Vajon hogy jöhetett erre a vidékre!

Hosszú lábai biztosan leértek a tengerfenekére!

 

 

55/*

Repültem te oktondi!

S ha így bámulsz, bele fogsz a vízbe pottyanni.

Aztán egy gallyal ellandol

Ki az a bolond, kelepelte vissza, aki ennyit gyalogol.

 

 

 

56/*

Tényleg ennyire tudatlan lennék?

Kérdeztem a nagypólingot.

Aki minden ilyen szavamra,

Reá is bólintott.

 

 

57/*

Aztán egy tollat adott,

S szólt, maradjon meg minden gondolatod.

S akkor fejezed be hosszú bolyongásod

Mikor a tollad hegye elvásott.

 

 

58/*

S ha elfogy majd a gondolat

A tollat vissza kell, hogy add.

Véle nagy dolgokat viszel végbe

E bűvös szerszámot rajtad kívül nem veheti senki sem kézbe!

 

 

59/*

Aztán fogták magukat,

S magamra hagytak mind a ketten.

Én meg apró kezeimmel,

Egyből tovább eveztem.

 

 

60/*

Minden nagyobb fűszálon, mely kiért a vízből

Kapaszkodott valaki.

Biztosan azt lesték,

Mikor kezd majd apadni.

 

 

61/*

S mikor a tutajom

Egyik, egyik közelébe ért.

Rajta mindenki egyből

Helyet is kért.

 

 

62/*

Még egy nagy pók is,

Hatalmas csápokkal.

Hát de az a jó,

Hogy közel már a partoldal.

 

 

 

63/*

Tele volt a levél,

Mire odaértem.

Egy nagy boly állt a szélén

Még az a szerencse, hogy hangyára sosem léptem.

 

 

64/*

Katonás rend volt

Az összevisszaságban.

De barátként fogadtak,

Nem estem fogságba.

 

 

65/*

Sőt még vendég is voltam

Odabent a hangyabolyban.

S mindenem épségbe maradt

Egy zugocskában kaptam helyet, mélyen a föld alatt.

 

 

66/*

Pedig félelmetes volt a nyüzsgés

Mindenütt őr állt.

Főleg ott,

Ahol a királynő hált.

 

 

67/*

De nem vártam meg

Még kisöpörnek.

Inkább mentem

Magamtól elsőnek.

 

 

68/*

Egy hatalmas partoldalhoz értem

Még úgy délelőtt tájt.

Minek oldalába valami,

Egy nagy lukat vájt.

 

 

69//*

Kíváncsi természetem

Csak nem hagyott nyugodni.

S én bolond,

Elkezdtem feléje gyalogolni.

 

 

 

70/*

Egyszer csak,

Elém toppant a gyurgyalag.

Hé te ki vagy!

Összegyúrjalak?

 

 

71/*

De reá szólt a barátka

Hiszen ő mindenki barátja.

Meg a kis királyka

Hallgat is mindenki reája.

 

 

72/*

Aztán szólt a geze!

Hamar gyere!

Siess sürgetett a szürkebegy

Kinek eddig úgy tudtam, minden egyre megy.

 

 

73/*

Mindig is rossz voltál

Mondta a légykapó.

Reá helyeselve

Billegette farkát az őszapó.

 

 

74/*

De nékem ekkorra már

Hangosan korgott a gyomrom ám.

Kémleltem a tájat

Akár egy kormorán.

 

 

75/*

Még meg nem láttam a meggyvágót

Ki megroppantott épp egy magot.

Ha megkérem szépen

Egy darabot biztos, hogy hagy ott.

 

 

76/*

Nem is olyan egyszerű

Eljutni odáig.

Hisz a nagy gazba,

Nyakig merültem s nem bokáig.

 

 

 

77/*

A nádas sás,

Odafentről kisebb volt.

De a közepén ott,

Egy kisebb vizes tiszta folt.

 

 

78/*

Útba esett egy fa is

Miről jobb, ha körül nézek.

Sudár termete tetején,

Barna kánya fészek.

 

 

79/*

A fészkében újságpapír,

Nahát, ilyen is van ma már?

Még hogy egy

Olvasni tudó madár!

 

 

80/*

Csak azzal bélelte

Kiderült végül.

Mire a madár,

Egyet fordult s térült.

 

 

81/*

De akkorra én már

Lefelé csúsztam.

S így valahogy,

A kányát is megúsztam.

 

 

82/*

Alig hogy leértem,

Suhant valami felém.

E nádasok rekettyéin fészkelt

Az üstökös gém.

 

 

83/*

Hát ekkora gazba,

Nem számíthattam sok jóra.

S mire odaérek a tisztáshoz,

Rá ismertem a sártóra.

 

 

 

84/*

S onnét már

A hegy is tisztán látszott.

Rajta a sok cseresznyefa

Gyönyörűen virágzott.

 

 

85/*

A vízparton előttem termett a kisbukó

Hegyes csőre fogazott.

Nem állok le véle vitatkozni

Biztosan fog az ott.

 

 

86/*

Nem vagy jó úszó milyen kár!

Szólalt meg a hátam mögött, egy bolondos madár.

Leshetett egy ideje vagy látta, hogy jövök

Ő volt a feketenyakú vöcsök.

 

 

87/*

Viccelődött hogy e fiatal tóban

A hal nem fordul elő, esetleg apróban.

Mit akarnék én e tóval!

Mennék tovább, ha nem tartanál fel a szóval.

 

 

88/*

De még utánozni is akart

S csőrhegyével, a fejem búbján megvakart.

Meg hogy nagy színész ám ő!

Eljátszik mindent, csak legyek én a költő.

 

 

89/*

A híred, kotyogott tovább,

Az terjed ám hamar.

Most bosszút állhatna rajtad

Mindenki, aki akar.

 

 

90/*

De bogárra nem léptél,

S fészket sem raboltál!

Nem vagy ma sem gonoszabb

Mint amikor akkor voltál.

 

 

 

91/*

Fura módon

Mindenki szeret.

Veled kerek e világ

Bár nem vagy belőle, csak apró kis szelet.

 

 

92/*

Ahogy így sétáltunk vitatkozva

A fodrozódó vízmellett.

A vízityúk meg szalad tova

Egy bogarat kerget.

 

 

93/*

Odabent jócskán a vízen

Merül a kárókatona.

Vendég ő is, hol hal híján

Hiába merül az oda.

 

 

94/*

A nádasban retyeg

A kerceréce.

Tán most fejezte be a fészkét

Teljesen készre.

 

 

95/*

De sehol egy béka

S a távolban mégis dörög?

Á túlzok! Nem tudtam hogy egy túzok

Ami éppen most dürög.

 

 

96/*

S megint alkonyodott

Olyan volt e vidék, mint a tenger.

Ki tudja, ha megkerülök,

Tán eljutok oda egyszer.

 

 

97/*

Ez csak talajvíz!

S nem is tenger, (szem) sem nem halastó.

A pirongató nap így hunyta le a szemét,

Mikor vadászni indult a bakcsó.

 

 

 

98/*

Kora hajnalban

A nagygoda ébresztett.

A vizenyős réten,

Már valamit evett.

 

 

99/*

A bíbicnek is

Mellette volt a fészke.

Ő majd a szántókat is

Felkeresi ebédre.

 

 

100/*

Nevettem rajtuk,

Rajtam meg a gólyatöcs!

Eridj haza! Mondta,

Téged még vár a csöcs.

 

 

101/*

Ekkor megmozdult a nádas

A madarak felköltöztek az égre.

Tán segítség jő

S hazajutok végre.

 

 

102/*

Jaj hát gubanc volt az

Összeállt a vén kujtorgó bundája.

Nem volt ám ő más,

Mint a nyugdíjas tanárnő kutyája.

 

 

103/*

Az hallottam, mindenhova odaér a mancsa 

Még ha kell, a holdat is megugatja.

A fajtája amúgy, utcai vegyes

Ő se tudja már, volt-e őse, aki nemes.

 

 

104/*

Kötélen volt mostanában

Nyoma ott a nyakán.

De meg szokott lógni

S most itt van szabadján.

 

 

 

105/*

Bár nem voltunk

Mi mindig jóban.

Lenéztem sajnos,

S megbántottam szóban.

 

 

106/*

Morgott előre már,

Tudtam, hogy így jársz, de nem is olyan kár!

Hisz most megtanulod végre

Amit nem eszel meg, nekem hozod ebédre.

 

 

107/*

Velem jöhetsz, ha gondolod

S e bolyongásod megoldhatod.

Igen boldogan! S a fülére felcsimpaszkodtam

De előbb még mormogta, kikujtorgom magam.

 

 

108/*

Szaladt velem ki a sártóból, által egy füves réten

Na végre nem estem hasra a pipitéren.

Sehol még egy út nem látszott

Csak a nap volt biztos, mely a fürtjeimmel játszott.

 

 

109/*

A magasból akkor,

Egy rétisas jő elő.

Elbújtam gubanc füle közé,

Bár igaz hogy csak dögevő.

 

 

110/*

S mikor e veszély elmúlott,

Akkorra már nyomunkban csak a pajzsos cankó kullogott.

De gubanc gyorsabban kutyagol

Ő meg csak úgy ráérősen gyalogol.

 

 

111/*

Nézd, ott egy madár

Tán eltörött a szárnya.

Bajban van nagyon

S most segítségünk várja.

 

 

 

112/*

De mire odaértünk volna,

Ő magát mindig egyre messzebb tolta.

Elcsalt a fészkétől jöttünk rá hamar

Semmi egyebet, mást nem akar.

 

 

113/*

S mikor tisztes távolba értünk,

Ő a repülés nagymestere arra eszméltünk.

De egy darabon azért még elkísér

Ő volt a furfangos réti csér.

 

 

114/*

Összejártunk mi mindent a világon

Keresztül réten, nádason, hínáron.

Láttuk a hangyabolyt fosztogató zöld küllőt,

S köveken sütkérező őshüllőt.

 

 

115/*

Cigány tyúkot, mely

A bokrok, alá fészkel.

Seregély csapatot,

Mely ősszel gyümölcsöket lékel.

 

 

116/*

Megkergetett bennünket a szalakáta

Őbenne bizony, nem akadtunk barátra.

Volt szántókon ugráló hantmadár,

Ki azt mondta ennyi rím, szinte hanta már.

 

 

117/*

Mikor a fűzkerti hídhoz értünk,

E kis patakot már ismertem jól.

Medre olyan volt, mint egy kanyon

Na itt töltsük az éjszakát, szólt gubanc azon az alkonyon.

 

 

118/*

Álmomban pehelypaplannal takaróztam,

S anyám éjjel többször is megcsókolta a homlokom.

Rántott hús volt ebédre,

S meleg levese hömpölygött a torkomon.

 

 

 

119/*

Kis pohárkában almakompót,

S a ruha alatt bukta kel.

Mire odaérek,

Biztos már csak enni kell.

 

 

120/*

Másnap a műútra nem mertünk kimenni

Gubanc a kocsik, én a kóbor macskák végett.

Így aztán egy kövér veréb az,

Amiből nekik ebéd lett.

 

 

121/*

Egy fa dőlt keresztül a patak két partján

Így mentünk által.

Gubanc előre fele,

Én reszketve ültem rajta háttal.

 

 

122/*

Gyerekek sivalkodtak a kovácsgödörbe

Összevesztek a sátron.

Pedig nem is voltak sokan,

Alig hogy csak hárman.

 

 

123/*

A nagy fűzfán gerlepár költ,

Melynek alsó ága földig hajol.

Alatta egy részeg ember,

Ki a kedveséről sírva dalol.

 

 

124/*

A szélső ház kerítésén

Gubbaszt egy májköves tik.

Ej annak a nyelvét,

Már csak az Istenek értik.

 

 

125/*

Gubanc is szólt

Haza értünk a nemjóját.

Eridj most már

Vigye el mindenki a maga balhéját.

 

 

 

126/*

Egy parasztháznál letett

Hol nagykalapos öreg ült a hullató alatt.

Kötényében néhány körte

Néki elég is volt e néhány falat.

 

 

127/*

Aztán kiáltott hangosan,

Giza hol a pipám!

Hát nem tudja

Hogy már a szájában van idesapám.

 

 

128/*

A templom atya attya volt

Egykor dolgos serény.

Mamár inkább rívós,

S bolond is lett szegény.

 

 

129/*

Hát végre én is haza értem!

S a nagy veréstől igen csak féltem.

De észre sem vett anyám

Jaj! Jaj! Ne taposson reám.

 

 

130/*

Oly pöttöm

Voltam én még akkor.

Hogy még egy gyermek is

Játszva felmarkol.

 

 

131/*

Az ereszcsatornán másztam felfele

De valahogy a hólkörnél megcsúsztam.

S mire észbe kapok,

Már egy sárfészekben nyújtogatom a nyakam.

 

 

132/*

Egy fészek volt, ami megmentett

Hát igen van még csoda!

De kidobott a fecske onnét,

Mert hogy, hogy kerültem én oda!

 

 

 

133/*

Szálltam, szálltam behunyt szemmel

S már csak arra eszméltem!

Hogy ott állok az utcaajtónál,

S a kilincsen van a kezem.

 

 

134/*

Nem voltam sokáig?

Vagy talán, nem is keresett mostanáig!

S hunyorgatva tartottam oda az egyik felem

Édesanyám maga az éjjel nem álmodott velem?

 

 

135/*

Bolond vagy te szólalt meg kecsesen

Talán már az is maradsz!

Ha kertnek küldelek,

Te biztos, hogy utcának szaladsz.

 

 

136/*

Valahogy nékem is

Oly hosszúnak tűnt e nap.

Te de talán megint csavarogtál?

Én azt hittem, hogy iskolába vagy.

 

 

137/*

Igen ott voltam!

Bólintottam rá hamar.

Mert éreztem hogy a fejem

Az asztalon koppanni akar.

 

 

138/*

S e perctől kezdtem kételkedni benne,

Hogy e bolyongás, valóságos lenne.

Az, biztos, hogy a történéseket hallom, s látom!

Lehet hogy elnyelt egy pillanatra saját belső világom?

 

                                                                                           Turi Károly / 2004-06-11/

139/*/

Hát így történt!

Anyám ekkor leengedte a kezét s a kötényt.

A madarak meg újra érthetetlen nyelven csicseregtek a fán

De én e naptól, már messziről köszöntem gubancnak az utcán!

 

TURIKARI68•  2020. december 30. 12:41

A másik oldal.

        A másik oldal.

 

 

1/

Elhatároztam én egyszer

Megkeresem az istent akár a túloldalon.

Hogy ne lehessen többé titok,

Él-e vagy hal-e ha majd oda ajtót nyitok.

 

2/

Átlépni minden határt,

Mit nem szabad szinte.

Honnét nem oly egyszerű az út

Vissza a molekuláris szintre.

 

3/

Minden szóbeszédnek s mesének

A végére kell járni.

Létezik-e vajon?

S fog-e ott engem valaki várni?

 

4/

Most jó alkalom van reá

Hisz épp hatalmas dühöt érzek.

Nem válogatok az eszközökben

És szellemi síkra lépek.

 

5/

Fura az egész

Mert álmaimban már, csalogattak bizonyos dolgok.

Tán ha engedek a csábításnak

Többé nem maradnak sötétfoltok.

 

6/

Egy alkalommal, mint érett gyümölcs

Úgy mosolygott reám a hold.

Kinek gazdája csak

A sötétoldal volt.

 

7/

A szoba akkor éjjel minta

Párában úszott volna.

S rajta egyre közelebb

Egy-egy evezőcsapás közeleg.

 

8/

Lassan elcseppen alólam ez a világ

Melyet bűnök átka mos.

Egy dereglye közeledik felém,

Honnét pallót dobnak ágyamhoz.

 

 

9/

Bohócot csinált úgy is

Az élet itt belőlem mára.

S ennek a fuvarnak sem

Lehet nagyobb az ára.

 

10/

Hisz kémeltük egymást már régóta

S valahol midig is vágytam e mélykéktóra.

Így talán kiegészítsük egymást!

A létező legyen irgalmas, s tartson elém lámpást.

 

11/

A dereglye is teremtmény

Élőszövet veszi körül.

Bátor legyen ám

Aki arra fölül.

 

12/

De ha álmodom az egészet,

Akkor jöhet egy kószasugallat.

Reánk lehelt a mindesség,

Mert sehol nincs egy fuvallat.

 

13/

Egy kolostor parkjában ébresztett

A pillanatnyi álom.

Rettegve attól,

Hogy itt is valósággá kell válnom.

 

14/

Csak egy csuhás vigyázott mindenre

Mint nyájra a jó pásztor.

Biztos nem volt szükség reá

Sehol se máshol.

 

15/

Mintha már

Láttam volna valahol.

Faluban, vagy városon

Ahogy az egyháznak kalapol.

 

16/

Kapucniában néhány levél

Oldalán fujtóra kötve, fehér fontkötél.

Csendben metszette a rózsákat, s mintha nem is lenne másutt!

De a szeme sarkából mindenre vigyázott.

 

 

 

17

E kolostorban csupa ajtó,

S boltív takar mindent.

Az ember nem tudja soha

Hol van odakint vagy idebent.

 

18/

Sehol egy ablak,

De lépésenként van hirtelen kanyar.

Az ajtó, talán angol tölgy

Melyet nem csaphat be a huzat olyan hamar.

 

19/

Az egész kolostor,

Egy nagy dombra épült.

Még alatt a város pusztult,

Ő egyre csak szépült.

 

20

Tán háború lehetett,

Mert kőkövön nem maradt.

Van helye a sírnak, hol asszonyok sírnak

Merre tekintetem elhaladt.

 

21/

Lám e világ sem tökéletes te csuhás!

Én jöttem megkeresni, kiket a halál sápaszt!

És istent, ha létezik,

Aki mindenkit feltámaszt.

 

22/

A nagy álmodót,

Ki átkot, s áldást osztogat.

Adjon gyógyírt a ragályra

Mely lelkeket fosztogat!

 

23/

Mert mi lesz abból a világból

Melyet a költőajka sem dicsér.

Ha mindent könny áztat

És sírás kísér.

 

24/

Kinek nem lehet szíve szószólója

S fájdalmak ébresztik minden reggel.

Nem mosolyognak reá őszintén,

Csak a gonoszsága kel el.

 

 

 

25/

Jöttem a válaszokért,

S értük meghalni is akár!

Hisz üres az életem

S ott hol élek, senkise vár!

 

26/

S nem tágítok semmiképp

Még akkor sem, sőt!

Mért van az,

Hogy csak én keresem őt?

 

27/

Megráncolta homlokát a szerzetes,

S az alaksorra mutatott.

Hol szemem lázasan,

Bejáratot kutatott.

 

28/

Egy kovácsoltvasajtóra bukkantam,

Mit elrejtettek a rózsák.

Bennük bent van a tövis is

És ép úgy a jóság.

 

29/

Az ajtó megett kápolna,

Melyet mintha már a túlvilág is ápolna.

Járkáltam odabent föl s alá

Mire megleltem egy lépcsőt mely bevisz a földalá.

 

30

Két oldalt fáklya

Akkorák, mint egy-egy máglya.

A kő meg csupa moha és nyirok

Amin szinte menni alig birok.

 

31/

De elindultam,

S most, muszáj menni.

Ugyanis én már

Az embernek nem tudok hinni.

 

32/

Csak a fejem ne szegjem

Annyit kérek.

Akkor amennyivel le,

Annyival talán vissza fel is érek.

 

 

 

33/

Ráncba kéne szednem a gondolataim,

Mint vizsga előtt a diáknak.

Hogy ne szenvedjem el súlyát,

Semmilyen hiánynak.

 

34/

Időm lesz reá

Még lemászhatok.

S közben talán peregnek  

Majd az évszázadok.

 

35/

S mikor már úgy tűnt nekem

Mint ha napok óta mennék,

Anélkül hogy magamhoz

Ételt s italt vennék.

 

36/

Mintha pirkadna

A folyosó alsó végében.

Aj de nehéz ezt felfogni

Emberi léptékben.

 

37/

Egy keresztút haladt ott,

Úgy talán, mint jézusnak.

S most nékem is,

Mint magányos cédrusnak.

 

38/

Odalent a folyosó,

Té alakban halad.                                       (2005/03/30 /2025)

S amin én jövök -------------------------------------------------------- 

Lassan a homályba marad.

 

39/

De nagy sokára

Leértem hát az aljára ez egyszer.

S csaknem úgy,

Mint a láncról elszabadult veder.

 

40

Jobbra fordultam ott lent

A magam eszitül.

Kezembe papsipkafabot

Nyakamba helyes kis retikül.

 

 

 

41/

De miféle játék

S tréfa ez!

Túlvilági hangok helyett,

Fülembe kúszik egy ismerős nesz.

 

42/

Egy kapu termett előttem,

Mestere jó kovács volt, mintha sose vásna.

A fentinek talán testvére,

A világnak meg tökéletes mása.

 

43/

Négy darab volt ez ajtóból odalent

Abból három sarkig nyitva.

Az utolsó zár alatt

Talán reám lesz majd bízva.

 

44/

Az első ajtón benézve, ugyan az a lét

Hol talán már nincsen semmi tét.

Csak fordítva

Nyikordul a kapupánt, mint ami még soha nem volt mozdítva.

 

45/

Egy erdőbe nyílott

Mint egy szép virág.

Madár dalolt valahol, talán az égig szállhatott

Embert nem látok sehol csak állatot.

 

46/

Ismerős élőlények,

Kik már elhullottak régen.

Most előttem legelnek s vadásznak

Egességgel épen,

 

47/

Drága kutyáim játszanak egymással

Kergetődzve futnak körbe.

S mikor engem megláttak

Jöttek is hozzám, ölbe.

 

48/

Közöttük van szutyi a puli

Ki tisztességgel megőszült.

Mikor meglátta a postás

Szinte megőrült.

 

 

 

49/

Nyáron gyakran megnyírták,

Olyankor körbeállták a pesti diákok.

Nem mozdult napokig

Utálta a világot.

 

50/

Se, látott se hallott vénségére

Hiába csalogatták a kajával.

Saját gazdasszonya ütötte agyon

Egy szemetes lapáttal.

 

51/

Aztán a két Néró a németjuhászok

Kik nem kaptak enni csak néhol.

De megoldották ők

Ludat loptak a szomszédból.

 

52/

S a csutafarkú pásztorkutya

Jaj a szívem hogy kalapált!

Mikor a Kisbogdányi cigánytól

Megvette a nagyapám.

 

53/

Meg a Blanka kutya aki, tacskó

Húgom nagy kedvence volt.

Megetetett kristálycukorral

Aztán babakocsiba tolt.

 

54/

Aztán itt van kántor

Kivel játszottam én de hányszor.

Na meg szutyerák, s a morzsi

Nagyon szerettek szomszédolni.

 

55/

Az is lett a vesztük

Pedig már a nyarat terveztük.

S lett is volna reá alkalom

Ha agyon nem üti őket az a barom.

 

56/

Na meg Macikuciró!

Ki tán egy hónapja távozott.

Otthagytad a gazdit

Te átkozott!

 

 

 

57/

S vannak még egypáran,

Kiknek a nevét, ha említeném, fájna!

Szívem pudvás anyagjába

Biztos odút vájna.

 

58/

Csak hull a könnyem,

Mint tavasszal a hírtelen jött záporeső.

Nincs köztetek utolsó!

Mindőtök első!

 

59/

Bocsássatok meg nékem!

Gyermeki hirtelenségemért, s amúgy mindenért.

Amit tudatlanul elkövettem

Örülök, hogy itt vagyok, hogy eljöhettem.

 

60/

Láttam sok szép mindent

Az evolúció egész tárából.

Közöttük sok olyant is,

Melyet csak most engedtek ki a bárkából.

 

61/

Jó látni ezt az

Egyetértést s nyugalmat.

Elköszöntem mindenkitől

S visszaindultam nyugatnak.

                                                                                  / 2005-04-12 / 09/34 

62/

Közeledve a bejárathoz,

Kevesebbet néztem előre, mint hátra.

Áldom azt a lényt

Ki e világot lelkemről mintázta.

 

63/

Nem akarom elveszíteni ezt az érzést

Szívem oly tisztalett s elégedett.

Megbocsátva léptem tovább

Minden bűnt elégetett                                                                                   

 

64/

A másik ajtón belesve,

Szemem a napot kereste.

Mert hiányzott, s amúgy minden más

De saját falumba csöppentem ez nem lehet vitás.

 

 

65/

Anyám pudingot főz,

S én az asztalhoz ültem.

Amúgy is sokadik tálkával,

De én még valamiért felküldtem.

 

66/

Itthon volt egy otthonkába

S még tartott az egyéves gyász minden tekintetben.

Hagyja már a fenébe!

Utána legyintettem.

 

67/

Aztán fényképeket nézegettünk

Hogy az emlékek tehessék a dolgukat.

Odakünt kései ősz lehölt

De a fák makacsul tartották a lomjukat.

 

68/

Még a könnyünk is hullott

Szaporán az ám!

De nyikordul a konyhaajtó,

S rajta belépett a nagyapám.

 

69/

Úgy ahogy meghalt

Hajtott derékkal.

Jöttem enni, szólt anyámhoz

Tán jut még egy fazékkal!

 

70/

Azt hittem

Leesek a székről.

Ugyan olyan volt

Ahogy emlékeztem reá régről.

 

71/

Piros orra csöpögött,

Egy fogával szélesen vigyorgott.

Leült a lócára,

Ami úgyszintén nyikorgott.

 

72/

De a lóca sem volt odabent!

S mégis? Átrendeződött a konyha úgy, mint volt hajdan.

Még mindig álmodok?

Vagy tényleg baj van!

 

 

 

73/

Megvolt a feltámadás!

S én elveszek majd, mint tarlószéléről a hitványkéve!

Lehet, hogy sehol nem vagyok

Lajstromba véve!

 

74/

Eredj fiam, szólt anyám csendesen

Az ablakon kilesve.

Hol késik apád

Már itt a késő este.

 

75/

Nyirkos pára dermedt az arcomra

A jégkrémes autó is egyre misztikusabban trillázott a ködbe.

Csak sejteni lehetett

Hogy valahol ott van még a közben.

 

76/

A kandeláberok, mint kerubok, és szeráfok

Ácsingóztak az út két oldalán.

Éber mind

Közülük álmos egy se volt talán.

 

77/

Én szinte a lelkemig áztam

Kitartóan szitált valami.

De a kocsma felől,

Már véltem őt hallani.

 

78/

Szinte hihetetlen!

A hang fülemet sokkolta.

Megvolt a föltámadás,

S első útja a kocsmába vezetett volna?

 

79/

Csak ő volt odabent

S a kockakövön lábát emelgette.

Mért nem adtunk a lábára cipőt

Tőlem azt követelte.

 

80

Chárlikám!

Mikor annyi volt a cipő!

Hogy menjek hazáig

Ha ilyen cudar az idő!

 

 

 

 

81/

Elkezdtem fűzni a sajátomat,

Hogy nekiadom,

De hirtelen eltűnt,

S az égbolt volt a plafon.

 

82/

Szélsebesen szaladtam akkor haza

De a ház már fényesebb volt, mint a holdudvara.

Ott volt apám, s az összes rokon, mulattak, nevettek!

Jó hogy jöttél fiam! Ma téged temetnek.                           2005-04-15

 

83/

Néztem körbe hamar

Hogy anyám ezt hagyja!

De nem láttam sehol,

Tán nem kíváncsi reám halva.

 

84/

Az a híres világ

Mi az élőknek tiltott.

De a harmadik ajtó,

Nekem a sírból nyílott.

 

85/

S ez ajtón belépve,

Mentem anyaszült mezítelen.

Eltűnt rólam a ruha

Csak egy zokniba oly hirtelen.

 

86/

Egy csuklyásalak jött utánam

Fején fényes lámpa, mint a bányászoknak.

Jaj abból a sugarából nincs kiútja

Csak az ábrándoknak.

 

87/

Folyton azt kérdezte

Minek a zokni rám.

Ha nincsen hozzá

Se, nadrág se kardigán.

 

88/

Beszélt hozzám oly furcsán

S akképpen.

Mintha a tudatalattimban szólított volna

Vegyem le a zoknit szépen.

 

 

 

89/

Hosszú unszolás után

Levettem, s vártam.

Mire oda néztem,

Már foltokban rohadt a lábam.

 

90/

E pillanattól fogva

Egy napfényes helyen találtam magam.

Hol a szellemek szóltak hozzám

S megértették szavam.

 

91/

Az a hely egy hegyen van

Fent a várba.

Épp hogy csak

Nem csöppentem csatába.

 

92/

Én bolond

Megint csak magamra gondolok.

De egy éles kard fúródott a hasamba

Mire megfordulok.

 

93/

Pedig már

Páncél is volt rajtam akkor.

De megtalálta a rést

Valami lator.

 

94/

Alig bírtam

Kapkodni a fejem.

Számtalan síkon

Volt életem s helyem.

 

95/

Voltam nemesember

Ki dorbézolt naphosszat.

Nem tett soha semmi jót

Csak rosszat.

 

96/

Csuhás! Ki megette, megitta

A kenyere javát.

Mondta meséjét feszt

S a népnyomorán hizlalta magát.

 

 

 

97/

Aztán művészember, zeneszerző

Ki parkokban csípte fülön az ihletet a szépet.

Este meg kerti bálokon igazgatta

Hölgyek segge alá a széket.

 

98/

Csak hánykolódtam a végtelen időben

Sehol nem találva nyugovást.

S hogy volt-e igazság valahol

Én nem szereztem róla tudomást.

 

99/

Még nem egyszer

E pergőképek között.

Ugyan arra a helyre, csak más időbe

E végtelen kiköpött.

 

100/

Mintha vár lett volna

Vagy mégis templom?

Annyi biztos régen épült,

S már csak rom.

 

101/

Valami azt súgta itt belül

Rakjak tüzet udvarán.

Hol lehetett valaha

Egy mélykút is talán.

 

102/

S mikor e máglya

Már jól égett.

Láttam akkor két ifjút

Kik csak így nyerhettek utat, s békességet.

 

103/

Egy fiút,

S egy lány.

Kik e falak foglyai

Voltak talán.

 

104/

Még magam sem

Tudom hogy, hogy.

De e tűz visszaadott

A régépült pompából egy darabot.

 

 

 

105/

Megláttam

A két gyermeket.

Szinte egyszerre

Ahogy alájuk nőtt az emelet.

 

106/

A folyosó két vége le volt szakadva

Fehér ajtók a szélén, honnét tán a szobák is nyílottak.

Odaszálltak hozzám megköszönni

S aztán köddé váltak.

 

107/

A falakon egyensúlyozva

Egy grádicsra bukkantam, minek szélét korlát fedé.

Amint arra reá léptem

Elindult velem lefelé.

 

108/

A lépcső alján

Hatalmas terem.

Min látszott rejtve volt

Mert az ember csak úgy, ott nem terem.

 

109/

E terem közepén, nagy sziklaasztal

Mellette egy alak valakit magasztal s úgy véltem kísértet.

De rájöttem csak hamar

Ő jézus ki misézett.

 

110/

Egy kupát kínálgat az ég felé

Benne talán jófajta bor.

Melynek lelke van

S az emberbe tovább pezseg, örökké forr.

 

111/

Ott állván

Ismerte minden gondolatom.

Felesleges lett volna

Kérnem, s úgy megszólalnom.

 

112/

A nála, lévő kupában

Az ő, s az én vérem volt.

Mi azt jelenti élek

Nem vagyok holt.

 

 

 

113/

Majd így szólt:

„Elküldtelek én téged, mint bárányt a farkasok közé”

Én vagyok a te szolgád, s te az enyém

Mindenünk az övé!

 

114/

Akkor s ott megértettem

Hogy mért ilyen a sorsom.

Szolgálnom kell, s csendben tűrni

Tennem a dolgom.

 

115/

Hogy étel, s ital legyek

Népemnek, szép szavam ajándék.

Megyek uram, ha kérsz

Ha lesz még ki hisz, szívem, ha fent olyant talál még.

 

116/

Megnyílott a föld akkor

S a kehely a mindenség forrásává változott.

Haj pusztulni kell ott

Legyen szent vagy átkozott.                  2005-04-17

                                                               --------------

117/

De az utolsó vasajtó,

Ott volt rejtekén.

Szökött a víz rajta,

Amit meg is sejtek én.

 

118/

Nyikordul sarkából,

Mint ami még nem volt nyitva.

A széles boltozat

A vizet meg csak itta.

 

119/

Még kifértem rajta

Úgy, mint egy úszórönk.

Tudtam hogy vár egy világ

Még odafönt.

 

120/

Mikor a járathoz értem,

Csak annyi lépcsőt hagyott a víz, amire leléptem.

Szalasztott, sürgetett!

Aztán vitt magával min egy löveget.

 

 

 

 

121/

Kivetett magából,

Mert nincs ott helyem.

Tán többre megy még

Ez az átkozott világ velem.

 

122

S a fenti világ,

Hova a dereglye vitt.

Olyan volt még,

Nem változott semmit.

 

123/

Nekem kell változtatnom,

Mert meg öl fertőm.

E világ nem volt más,

Mint saját belsőm.

 

124/

Melyben én vagyok a koldus,

S én a pap.

Ki utolsó az elsők között,

S örökéletet kap.

 

125/

Én a háború,

S én a béke.

Melynek csak az isten a tudója

Bennem mikor lehet vége.

 

126/

Mert olyan a hitem,

Mint a nagy szerelem!

Vannak benne mélypontok,

De ennyi jóságnak a halál ne vethet véget csak úgy hirtelen.

 

 

Turi Károly / 2005-04-18

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom