TURIKARI68 blogja

 

 

Te most tényleg erre az életre kárhoztattál?

Hol a szomorú valóság az, még a mi atyánk felnőtt az egekig,

Az ember örökké kamasz, de meddig!

 

 

Mert én itt először csak boldog akartam lenni

Utána már gazdag.

Hogy megadjak mindent a világnak,

De maradtam úgy, ahogy a dolgok hagytak.

 

 

Átperegett ujjaimon az idő,

Mint a feneketlen homok.

S ha egyszer felettem is az erdő kinő,

Nem maradnak utánam csak keresetlen nyomok.

 

 

Mely felett néha netán tán zokogni megáll egy felhő

Aztán madarak dalolják, el verseim amint költöm.

És egy álom leszek jómagam is, ha meghallja egy turista

Még úgy is, ha csak vendég lesz a földön.

 

Oroszi/ 2023/05/06.

 

 

Úgy gondolok most a hazámra,

Mint ahogy apámra kinek emléke

A Somló alatt múltba veszve lába kél.

Sírján valami mezei gisz-gaz virágzott

Még itt volt, ennyire egyik se hiányzott

Úgy járok én is utánad most sziszmatolva, mint a puha szél.

 

 

 

Itt lettem egykor én is óriás, mint a gyermek,

Ki e földből kinőtt bokrok ágán azóta is folyton érőn termek!

Ide font meg magának, a téridő barátom.

Beleszakadva valamely felhőről pont anyám ölébe

Hogy ez ugarnak vessem le, ha mennem kell húsvér kövérke kabátom.

 

 

És de vajon melyik a valódibb

Talán az élet? Mely a halálhoz csapódik?

S karöltve szépen jár e két cimbora.

De ha egyszer az eleven fáj,
és persze éppen akkor előle, még bújnod sincsen hova.

 

 

 

 

Itt vagytok hát az illatokba feszt!

Hisz a talonba én sem vagyok elfeledve!

S ha vándorbotot kapok, oda fel a csillagokba,

Az hogy Magyar vagyok, a gondolat hazáig nem ereszt!

Még odaérek, bennem lesztek eltemetve.

 

Gic/ 2023/04/02.

 

 

 

 

 

 

 

Hello, szia, te virág!

Kit hajcol itt a világ vadul,

Mond, milyen az a sors, mely harcol ott lent!

Miért nőttél ide makacsul, hol némán hallgat a csend.

 

 

Tudtad? Kutyafuttában járt erre a boldogság,

Nálam, kit nem várt sehol kegyelem.

Egy váróterem volt a lelkem,

Hová csak átutazóba nyitott be a szerelem.

 

 

Ezért, ma csak mások álmaiban nyaldosom ajkad ízét,

Így öltve az elmúlásnak vacak ringó testet.

Adva forró csókot,

S karoddal dajkálok, magamhoz hasonló indigó gyermeket.

 

 

Vigyázok majd szép szemedre,

Ha megneszeled, hol vagyok.

E szavakban létezve a honnak,

Hol tengerként összefolynak a mondatatok.

 

Oroszi/ 2023/ 03/ 12.

 

 

Hogy mentselek meg magunktól,

Te csillagporos út mely hazavisz.

Kész lesz-e az isten igazságot tenni,

Ha ott maga is hamis.

 

 

Én már pedig, szerelmes vagyok magába uram,

Csak úgy a gondolatba benned.

És én hiszek ezért makacsul,

Még vissza nem hív az azúr, és az élet bízni enged.

 

 

Úgy hogy nem láttalak,

Elhittük egymást drága.

Ahogy te engem ismerősen,

Én téged ismeretlenül hoztalak e világra.

 

 

Oroszi/ 2023/03/04.

 

 

 

Ha az ember haza gondol,

És sokat barangol itt bent.

Eszébe jut a gyermekkor,

Hol akkor még ott volt valaki, aki megment.

 

 

Akácfüstöt pöfékelő téli reggelek,

Ahogy én kelek, Lujza mama a maga csillaga.

Az ajkamat harapdáló bundás kenyér,

S ahogy iskolába indított ugyan az a tenyér!

Kísért gyakran az otthon szaga illata.

 

 

Hisz innét röppentem világgá,

S nincs is már ki látná, ha elönt, a fájdalom pedig én vagyok!

Bolond lettem?

Ki ha erre jár, már csak egy jött-ment, mint az évszakok.

 

 

Az isten lett a legközelebbi hozzátartozóm a pindur,

Bese kel mennem többé a költő falujába.

A szabókeresztre feszítették akár egy linket ma is élő rokonom,

De ha az éhes elme vadászni indul, nem válunk köddé,

Kiolvas tán minket majd a fabulákba.

 

 

Ímhol már pedig,

Javában csont sovány a csend.

Mikor talán felkarol a jövendő, kinek ott leszek minden szavában

A hazám ő lesz az, aki megment.

 

 

Oroszi/ 2022/12/26.