TURIKARI68 blogja

Ismertető
TURIKARI68•  2020. december 25. 14:30

A tervezőm.

A tervezőm.

 

A tervezőm maga is szétszórt,

Nem tudja, hogy mit akar.

Az álmaiban már létezem,

De gondolatban, hol ki, hol meg betakar.

 

Mint egy gyermek, ki játszik a tengerparton,

Már megformázott lelkével.

S hogy ne mossanak el a hullámok,

Felvértezett az alkotás terhével.

 

Csillagok lebegtek,

Felettem a térben.

A teremtés örök, de a szívem hogy megdobbant,

A vénáim tocsogtak a vérben.

 

Küldetésem egy merénylet,

A halál ellen, mondta ő.

Én leszek az áldozat,

S benne ott lesz velem, mint teremtő.

 

Néha megbotlok ez rögös úton

Odafent meg van írva.

De megmosdom a líra medrében,

S kacagva megyek a sírba.

Turi Károly / 2018/ 04/ 28/ 18:00

TURIKARI68•  2020. december 19. 19:29

Orosziba talált meg az isten.

Orosziba talált meg az isten.

 

Egyedül bolyongok, s körülöttem alattam,

Csak a földet hívják valahogy.

De nem megyek messzire,

Mert az idő foga alapos.

 

Pedig rettegek a haláltól,

Mert az életem csak piszkozat.

Nem is viszik tovább a nevemet,

És a jövőmről se tudok biztosat.

 

Így tűnök el, könnyeden, s nyomtalan,

Nem is fog keresni senki.

Széthordanak a vadak egy hónap alatt,

Mert pénz sem lesz majd eltemetni.

 

De Orosziba talált meg az isten,

Tőle jött a szikra lángja,

S e magyar ugar bizony,

Innét kapott tőlem lángra.

 

2016/06/ 17/ 09:00

 

TURIKARI68•  2020. december 14. 15:01

Ez a világ.

Milyen csalóka tud lenni egy álom,

Ha belőle megébredsz.

A valóság is csak egy Illúzió,

Hol bármihez nyúlsz, te mindig tévedsz.


Húsodról a fájdalom,

Csak lerágott csont lesz.

Még a világ csecsebecse,

benne a drága kincs is, pont csak csetlesz.


Reám ereszkedett ez az érzés,

Lopakodva, mint az éj talán.

S én e sötétség fogja vagyok,

Mióta megszülettem akár a gyertyaláng.

TURIKARI68•  2020. december 5. 13:01

Mikor eljöttem.

Nem voltam én soha,

Se boldog, se gazdag.

De táncoltam penge élén,

S lógott a nyakamon madzag.


Mikor eljöttem hazulról 

Senki nem vette zokon magát.

Mert már nem akadt a környéken valódi rokon,

Se igaz jó barát.


De mégis  van egy emlék,

Mely ha jövök valahányszor nem enged ha mennék.

Hát ilyen ez a szülő hazám!

Itt adott a tyúkoknak enni,

S faragott belőlem ember az én jó anyám.


A kutyámat dédelgette nekem,

S várt, megszállottan, mint egykor a langyos tejjel.

Leporolta a széket, melyen már rég nem ült senki,

Mintha engem kínált volna hellyel.



Büszke volt már akkor reám,

Ki most  örökbe fogadta a csendet.

De megilleti, mert harcolt a világgal,

Még én mertem álmodni egyet.


Oroszi. 2020/ december/ 5/ 12:55




TURIKARI68•  2020. december 3. 07:26

Egy időkapszulában.

Egy időkapszulában utazik lelkem,

Száguldunk  mint a fotonok.

Retinám ablak e világra, s érzem,

Amint nézem, hogy teszik a dolgukat ionok és protonok.


A vágyaim szinte könyörögnek,

Mint már gyehennán tisztuló szeretők.

De itt tart még a gravitáció, s ahogy szédelgek, a föld árnyékos oldalán 

A falvak olyanok mint a csendes temetők.


A közvilágítás mind ,mind apró mécsesek,

Fentről oly mesés minden mint álmomba.

De néha megébredek, ha megfogod kezem,

S e valóság le-leránt a vákuumba.


Lassan célt érek,

Vége lesz e rohanásnak egyszer.

Ahogy mint a fáradt vándor kopogtatok nálad,

S vegykonyhádon visszakerül a polcra a testemet alkotó rengeteg vegyszer.


M7 autópályán hajnalba

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom