TURIKARI68 blogja

Egy álom.

Balgán nézte e világ,

Ahogy szertefoszlik egy álmom.

Ahogy letépi e szent dolog a húsom,

Mikor néki a szívemet kínálom.

S én, mint a könnyűvérű nőcske, ki mindenkinek megvolt már,

Csak a boldogság marad véle oly fukar.

Mégis dolgom végezetlen ballagok,

Miközben elnyel a magyar ugar.

Ott lesznek soraim a gazba,

Én magam is parlagon.

Megbújva pőrén lázasan,

Kit nem lel többé alkalom.

A lírai vérem.

Játszanak velem a gondolatok,

Markukban az életem ringó idővonal.

Alig látszom már, mint fonal a pók potrohán,

Így élek e bolygón, egyedül mostohán.

Gádoros udvarok rejtenek, gémeskutak bújtatnak,

Tudván e szomjas nyáj mily hőn kutat.

S nem lehetek csak egy korty víz,

De ha felnyitom a szemét, tán jóllakik velem a nemzeti öntudat.

Lírai vérem adom!

Szent kelyhedbe Magyar hon.

S aki nem jön érted harcba,

Koccintson ellened, de fanyaron.

Szomja legyen örök,

S bölcsője ne adja hozzá nyelvét.

Boldogasszony anyánk ki ringatta,

Kegyelemből érette, ne hullajtsa könnyét.

Beszéljen virágnyelven,

De lélekben ne találkozzon Magyarral.

Az istene is legyen démon,

Vagy inkább egy arkangyal.

2018/ 05 / 21/ 19:30  Turi Károly

A tervezőm.

A tervezőm maga is szétszórt,

Nem tudja, hogy mit akar.

Az álmaiban már létezem,

De gondolatban, hol ki, hol meg betakar.

Mint egy gyermek, ki játszik a tengerparton,

Már megformázott lelkével.

S hogy ne mossanak el a hullámok,

Felvértezett az alkotás terhével.

Csillagok lebegtek,

Felettem a térben.

A teremtés örök, de a szívem hogy megdobbant,

A vénáim tocsogtak a vérben.

Küldetésem egy merénylet,

A halál ellen, mondta ő.

Én leszek az áldozat,

S benne ott lesz velem, mint teremtő.

Néha megbotlok ez rögös úton

Odafent meg van írva.

De megmosdom a líra medrében,

S kacagva megyek a sírba.

Turi Károly / 2018/ 04/ 28/ 18:00

Orosziba talált meg az isten.

Egyedül bolyongok, s körülöttem alattam,

Csak a földet hívják valahogy.

De nem megyek messzire,

Mert az idő foga alapos.

Pedig rettegek a haláltól,

Mert az életem csak piszkozat.

Nem is viszik tovább a nevemet,

És a jövőmről se tudok biztosat.

Így tűnök el, könnyeden, s nyomtalan,

Nem is fog keresni senki.

Széthordanak a vadak egy hónap alatt,

Mert pénz sem lesz majd eltemetni.

De Orosziba talált meg az isten,

Tőle jött a szikra lángja,

S e magyar ugar bizony,

Innét kapott tőlem lángra.

2016/06/ 17/ 09:00

Milyen csalóka tud lenni egy álom,

Ha belőle megébredsz.

A valóság is csak egy Illúzió,

Hol bármihez nyúlsz, te mindig tévedsz.

Húsodról a fájdalom,

Csak lerágott csont lesz.

Még a világ csecsebecse,

benne a drága kincs is, pont csak csetlesz.

Reám ereszkedett ez az érzés,

Lopakodva, mint az éj talán.

S én e sötétség fogja vagyok,

Mióta megszülettem akár a gyertyaláng.