TURIKARI68 blogja
IsmertetőA tervezőm.
A tervezőm.
A tervezőm maga is szétszórt,
Nem tudja, hogy mit akar.
Az álmaiban már létezem,
De gondolatban, hol ki, hol meg betakar.
Mint egy gyermek, ki játszik a tengerparton,
Már megformázott lelkével.
S hogy ne mossanak el a hullámok,
Felvértezett az alkotás terhével.
Csillagok lebegtek,
Felettem a térben.
A teremtés örök, de a szívem hogy megdobbant,
A vénáim tocsogtak a vérben.
Küldetésem egy merénylet,
A halál ellen, mondta ő.
Én leszek az áldozat,
S benne ott lesz velem, mint teremtő.
Néha megbotlok ez rögös úton
Odafent meg van írva.
De megmosdom a líra medrében,
S kacagva megyek a sírba.
Turi Károly / 2018/ 04/ 28/ 18:00
Orosziba talált meg az isten.
Orosziba talált meg az isten.
Egyedül bolyongok, s körülöttem alattam,
Csak a földet hívják valahogy.
De nem megyek messzire,
Mert az idő foga alapos.
Pedig rettegek a haláltól,
Mert az életem csak piszkozat.
Nem is viszik tovább a nevemet,
És a jövőmről se tudok biztosat.
Így tűnök el, könnyeden, s nyomtalan,
Nem is fog keresni senki.
Széthordanak a vadak egy hónap alatt,
Mert pénz sem lesz majd eltemetni.
De Orosziba talált meg az isten,
Tőle jött a szikra lángja,
S e magyar ugar bizony,
Innét kapott tőlem lángra.
2016/06/ 17/ 09:00
Ez a világ.
Milyen csalóka tud lenni egy álom,
Ha belőle megébredsz.
A valóság is csak egy Illúzió,
Hol bármihez nyúlsz, te mindig tévedsz.
Húsodról a fájdalom,
Csak lerágott csont lesz.
Még a világ csecsebecse,
benne a drága kincs is, pont csak csetlesz.
Reám ereszkedett ez az érzés,
Lopakodva, mint az éj talán.
S én e sötétség fogja vagyok,
Mióta megszülettem akár a gyertyaláng.
Mikor eljöttem.
Nem voltam én soha,
Se boldog, se gazdag.
De táncoltam penge élén,
S lógott a nyakamon madzag.
Mikor eljöttem hazulról
Senki nem vette zokon magát.
Mert már nem akadt a környéken valódi rokon,
Se igaz jó barát.
De mégis van egy emlék,
Mely ha jövök valahányszor nem enged ha mennék.
Hát ilyen ez a szülő hazám!
Itt adott a tyúkoknak enni,
S faragott belőlem ember az én jó anyám.
A kutyámat dédelgette nekem,
S várt, megszállottan, mint egykor a langyos tejjel.
Leporolta a széket, melyen már rég nem ült senki,
Mintha engem kínált volna hellyel.
Büszke volt már akkor reám,
Ki most örökbe fogadta a csendet.
De megilleti, mert harcolt a világgal,
Még én mertem álmodni egyet.
Oroszi. 2020/ december/ 5/ 12:55
Egy időkapszulában.
Egy időkapszulában utazik lelkem,
Száguldunk mint a fotonok.
Retinám ablak e világra, s érzem,
Amint nézem, hogy teszik a dolgukat ionok és protonok.
A vágyaim szinte könyörögnek,
Mint már gyehennán tisztuló szeretők.
De itt tart még a gravitáció, s ahogy szédelgek, a föld árnyékos oldalán
A falvak olyanok mint a csendes temetők.
A közvilágítás mind ,mind apró mécsesek,
Fentről oly mesés minden mint álmomba.
De néha megébredek, ha megfogod kezem,
S e valóság le-leránt a vákuumba.
Lassan célt érek,
Vége lesz e rohanásnak egyszer.
Ahogy mint a fáradt vándor kopogtatok nálad,
S vegykonyhádon visszakerül a polcra a testemet alkotó rengeteg vegyszer.
M7 autópályán hajnalba