TURIKARI68 blogja

 

Álmomba gyakran világgá mentem,

Hol tekintetem bejárta utánad a kormos csendet.

Ahogy hazavitt a csillagporos út,

Nálad ott, mindig kívánhattam egyet.

 

 

Nos, most beszélnünk kellene egymással mindőnknek,

Mert adósa vagyok magammal az idődnek.

E szavakkal a világnak, ha egyszer visszakér a sötét este,

Még szikra sem marad akkor az élet, e szellem -járta testbe.

 

 

Közbe próbáltam mind ezt megszeretni, én a semmiből való, „yehi or”

Hol gyermekként még csak-csak  faktor ,de nincs, mit tenni ha az ember felnő!

Akkor álmaiddal ott maradsz neki, mint egy vacak semmi,

S végén, az úton hol szaladsz, elveri a port utánad egy kósza felhő.

 

Gic/ 2023/01/24

 

 

 

Én próbáltam megérteni a kort,

A világot ahova születtem.

Ha elfújod bennem a lángot mi égett, s a port, de úgy is keresni téged!

Ismeretlenül is szeretni, apró cetliken üzentem.

 

 

Mert hát olvastál tőlem levelet,

Megannyiszor százszor.

Ahogy kifakadt velem a tavasz,

Jöttödre bokorról, s fáról.

 

 

Lelket leheltél árnyékomnak,

Éltem, még lenem ment a nap.

Aztán, vitorlát bontottál a csillagok közé,

Hol hiszékeny szívembe a sötétség harap.

 

 

Ím, hát ki sírt, csak ennyi volnék?

Folyóvá duzzadt medret vájt kiírt bánat!

A szó csak becstelenül némán matatott ajkamon,

Mert az ige ott volt nálad.

 

Oroszi/ 2023/01/14.

 

 

 

Majd ha földanyám rendet rak a fejekbe,

A szívekben megszűnik a harag, kierőszakolja a békét.

Ugar kötényében takargatva nektek őssejtem,

Őt sejtem, ha elfáradok, s visszabújtat aludni, vala, majd a végén.

 

 

 

Ne keressetek arcot nevetve hozzám,

Nekem kit ihletve folyton temetve öl az ég.

De ha egyszer az eke megtöri a csendet,

Tán ez a rege, visszaköszön még.

 

 

Ímhol leszek én, az Ézsaiás, akár a nagyok,

Mikor elvonulnak a frontok.

Megértitek e vajon, ha itt vagytok még Magyarok,

Vagy maradok szélfútta komédiás, akkor is majd amit mondok.

 

 

Oroszi/ 2022/12/19.

 

Elfogy, az időm s nem tudom már megvárni,

Még a világ felébred!

Én nem álmodom tovább, hiába lestem az eget eleget tele szívvel,

Sőt-sőt, még imádkoztam is érted.

 

 

És amikor mégis jöttél, e vacak testemet inakkal csontomra kötöttél,

Az istent az óta keresem!

Hogy eloldjon, de csak sejteti magát folyton,

Itt- ott, mint a csalóka szerelem.

 

 

Pedig úgy érzem, ott vagy valahol az azúrba,

Ahogy lassan e béklyóból szabadulva kivérzem,

E lét, csak egy állomás!

A tét, hogy hiszel-e a hívó szónak, ha érted jő a Sztüx folyóról a csónak,

Ott valóság leszel, s nem látomás.

 

 

És milyen jól teszi,

Tán bolond eszemet egy kicsit megfékezi, ha megtalál.

Azt a telhetetlen dög agyamat,

Útközben kielégíti a halál.

 

Oroszi/ 2022/12/05.

 

 

Amikor az idő elindult velem onnét,

Szerencsét próbálni,

És az órám ketyegni kezdett itt bent könnyeden.

De talán máshová szántak engem,

Mint ahová jöhettem.

 

 

E kigyúrt világban anyám, egy naiv kislányvolt,

Én meg elhittem mindent odafenn.

De altatónak jó volt, ha sírt a tűz is,

És orvosság lettél te, és a teáskanál csend.

 

 

Mindig lejelentkezek nála,

Kinek palotája talpig márvány.

Aztán otthon is, megjelenek,

A falu felet néha, mint eső után a szivárvány.

 

 

Lassan kezd összeállni a kép, ahogy derengek magammal szembe,

Megannyiszor fürkészve téged, mint a nagy elmék.

Valahol biztos, hogy láttalak!

Te csillagszemű, ahogy a sor velem araszol, én is itt vártalak.

 

Oroszi/ 2022/11/26.