TURIKARI68 blogja

Irodalom
TURIKARI68•  2020. május 31. 10:40

Mért vagyok itt.


Mért vagyok itt.



Az ember nem választhat

Se sorsot se életet.

Nem olyan dolog a szív és lélek,

Melyet csak úgy kérheted.


Készítik a bőröndöd,

S még egy búcsú puszi odafent.

Élő szövetekkel van bevonva a teher

E csomagban hever, valami mit az isten odacsent.  


S ott csücsülsz a lények tudata alatt,

Mert lényegben kész vagy már.

És szemmel tartanak mint a bárány felhőket,

A röntgen napsugár.


Odadereng veled a tekintekbe,

Sugaraival mint ha tengerekbe fésülné e haját, s oly finom a csoda lent!

Mint mikor egy szűz abrándozik a tükör előtt, hogy rátalál a kötődés egyszer,

Mint  kötés ion, és kovalens. 


A mindennapok tolvajként 

Fosztogaják drága holmijaid, s neked 

Nem marad csak az szó.

De ebbe is belepiszkit az élet végül,

Mint egy boldog napba a félrevert harangszó. 




TURIKARI68•  2020. május 30. 10:59

Isten hozott.



Isten hozott.


Hozott szárnyam, benne a líra, 

Suhanik hogy újra írja, ez a birodalom.

Melyet hol szeret,

Hol megvet majd a magyar irodalom.


Vannak hibáim mit a farizeusok nem szeretnek, azért leszek eretnek.

S fájt hogy tudom!

S nem segít nekem itt belűlről a megabájt/szekundum.


És bemutatnak majd a templomba,

Hol bele folytanak e keresztvízbe

Ahol a fájdalom beköti a fejem. 

És boldoggá sem avatnak! A szívek,

Megyek ahogy jöttem, csak a szavak maradnak.


De ismert engem, ki ismerni akart,

S az isten tudta hogy szöveteimbe mit takart.

Mit bugyolált dugdosot titokban bennem,

Hogy csak a lelkem fog érinteni nem a testem. 

TURIKARI68•  2020. május 26. 18:33

Gyulladás.

Gyulladás.



Olyan voltál mikor megláttalak,

Mint az első lélegzet.

Mi örökkön örökké tart,

Csak úgy jön, de tőle az ember nem kérdezhet.


Én mégis faggattalak,

Tenyeremre letéve  neked a napot, hogy így bírlak.

Te jöttél mentél bennem bennem folyton,

S az mondtad, ez csak egy csillag.


Időt s a teret kértem akkor főleg,

S nano pillantásaim nem szöktek vissza tőled.

Fizikai valóm semmisült titokban,

Ahogy lelkem vergödött e gyilokban.


S a por hol ez álmok születtek meg,

Reám gyújtott mint egy erős dohányos.

Hol a jövő talányos, de hörgökön rekedt szó csak cincogni tud már asztmásan! Mit csak én nem értek még, az már látszik máson .


De még nincs vége a szüretnek,

Holnap megyek, s szedek a kvantuumokból csokorba fényt hol a púlzárok születnek.

S ahogy tekinteted kel majd bennem, kezdődik huszonegy grammban a gyulladás!

Hol nem hogy jel nem leszek, inkább fulladás.

TURIKARI68•  2020. május 26. 04:38

Megérkeztem.



Megérkeztem.


Ha téged látlak édes,

Többé nem fáj úgy az élet.

Lelkem vígaszra talál,

Mi mögé elbújtatott folyton a halál.



Szíved szívemnek manna,

Drága Johanna.

S ma megtudod mit akar,

Hogy kellesz néki mint szomjas földnek a zivatar.


Melyből még gyökér soha nem eredt,

Mibe botlottak.

Mert csak délibáb volt mindenki,

Te légy valóság ostoba sorsomnak.


Ha látlak mindig kívánok valamit,

Mert az érzés oly mesés.

Úgy hiszem megérkeztem hozzád,

Mint gyermekkorban az első hóesés.

TURIKARI68•  2020. május 23. 14:05

Pillanat.

Pillanat


Voltak a pillanatban,

Percenek, napokonak hitt évek.

Mikor a magány amúgy,

Mint egy nagy vagány, csak úgy idetévedt.


Jött mint az ingovány,

Mely kikuszva a lápos rétre.

Elkapta a boldogság szikráját bennem,

Már a kvantuumokban ahol érte.


Így szokott ez lenni?

Hogy ballagni kell folyton, de nem lehet menni! Hogy csak e helyen leszek szeretve.

S nem szólít a vasárnapi harangszó sem, nem adva meg a sanszot! Mikor éhes gyermek mancsok engem mint, akadékot kergetnek a levesbe.


De ahogy csillogna e felszín,

Úgy suttog a mély, e bolondnak, na ne félj! Majd én lott leszek s megeszlek bent sután.

Nagyon nyakon fogom  csípni a pillanatod, mint ásítás a macskát csuklás után.