TURIKARI68 blogja

 

 

Valahol itt vagy bent a fejembe,

Kerge agytekervényeim útvesztőin,

Hol, ím, együtt csámborogtunk veled, ki hitt, mint én a kisgyerek.

Ha te lennél a helyembe,

Elvesznél e velem itt hogy háborogjunk a világ ellen

S így legyen kerek.

 

 

De hallgatag a csend a rögökön,

A fájdalom örökkön örökké tart,

És a sors mely mart, a bolondokhoz csak idebent kegyelmes.

Uram! Te pedig felhőkben gázolsz bokáig,

S nem tudva engem mi tenne boldoggá sokáig, s milyen,

De azt igen, hogy csak a betűkbe leszek fülig szerelmes.

 

 

Én próbáltam gyógyulni és, de e test börtön verem,

És e fura ész, hagyott is időt nekem,

Az istennel rögtön.

Betömni az a lyukat az égen!

Hogy az éjjen legalább a maradék fény velem el ne szökjön.

 

 

 

Mert a kor megevett talonba tett,

És amikor e vérbillog ragad,

Csak az marad, amit írtál.

A nap kiég, s te jó ég e lélek nem tagad meg téged

De nem lobban helyette másik a csillagok alatt

Hol mentsd az irhád.

 

Oroszi/ 2024/ 03/ 02.

 

Azt hittem különleges vagyok én,

S engem soha nem csípnek meg a fagyok a dér,

Vigyáz rám az égis bűntelen.

Örökké ártatlan maradok,

Nem okozva anyámnak bánatot csak örömet szüntelen.

 

 

Tán egy angyal volnék? Kit vár a kékég

Mint a kreatív isten mindörökké valaha.

Hol ott ő maga sem ment meg attól, hogy hallhatatlan legyek

S ha megyek, e penna éllel is vár engem a Valhalla.

 

 

Te reménység hű szerelem révészem!

Mégis légnemű hát a boldogság bugyra?

Ha nem talál meg sehol a pókhálós hajnal,

De azért a horizontról még utánad tekereg.

Pedig e magyar balsors a fájdalomból neked pakol játékot

Majd álmélkodsz, ha elvesz, s csak lesel mint a durcás kisgyerek.

 

 

 

 

 

 

Kit még itt babusgatna a líra,

De e mihaszna betűk értelmet nyertek hirtelen,

Még földanyóka egyszer integet, s aztán bejárom a jó eget magát.

Vess, a tűzre szabadíts fel!

Te szülőföld nyunyóka leszel, jóéjszakát.

 

Hédervár/ 2024/ 02/ 28/ 10: 00.

 

 

 

 

 

 

 

Nem értem miért szokott felmenni olyan korán a szobába

Pedig nem is aludt.

De gondolatban tán a buszra várva,

Odáig bejárta az egész falut.

 

 

Munkába ment, kenyeret kent,

S nekem még annyi álmom maradt temérdek!

Kik bár hamar felnőttek!

Lestünk utánad az ajtóval utoljára is, én és az a gyékény rattan,

Csak ő meg én maradtam, alig hogy kiléptél már elérted a felhőket.

 

 

S utánad való ébredésemből az illatoknak,

Keserédes savanyú szaga lett,

Mely úton a bomló mézédes tejnek.

Kipányvázom a napot, hátha utolérlek a csuda csillagokba

A tejúton anyám! Talán búcsút intek itt e romlott életnek.

 

Oroszi/ 2024/ 02 / 17,

 

 

 

Amikor e bűnbe estem,

Már üres lettem s az ég is,

Mégis maradt rajta egy csillag.

Te voltál szűröm jószág lelkemnek pajta

Ahogy rabul ejtett az illat.

 

 

De elfogytam, a szép ígéretek

Előtted csak szavak maradtak,

Elröppent egy pár nappal a boldogság,

Mint a madarak, majd előbúvtam megtelve bánattal immár.

Kóstolt a ravasz május,

Megcsókolt a mágus tavasz, de lopni jött a nyár.

 

 

Ahogy marcangoltuk egymást a boldogsággal

Eddig kinek mi fájt jobban.

A maradék szikra, melyet már senki se fújt s látott.

Őrzi neked a lángot, s ha hozzám bújsz majd lobban.

 

2024. Valentin napra Hannámnak.

 

 

Itt mindenkinek fáj valami

Amit rejteget.

A „titkos féreg foga „azóta is rág,

Emészti a sejteket.

S bár e kereszt vissza nem ereszt a homokból.

De eleven leszek talán, ha tudnak olvasni a nyomokból.

 

 

Én is hangot adtam a búmnak,

Hol hisz az ember, s a szép szavak hiába nincsenek

Dalolva, mint ahogy a gerlék búgnak, s a madarak csicseregnek!

De közben eljött az ideje a csendnek.

A céltalan álmok velem,

A gyep alá bújva, mind-mind aludni mennek.

 

 

Ímhol pedig e testnek mindent megadtál,

Csillagok pusztultak miattad,

Hol az ismeretlen merengett ott csináltak.

Mint az ég madarait, kitudja miért etetted itattad!

Mi meg csak néztük,

Ahogy a halhatatlan exitus rajtam eret tépet

Azt a pillanatképet könnyesen,

Ahogy mégis igaza lesz ellenünk a teremtett világnak.

 

 

Nem hitt bennem csak te és a titok,

Nem is szóltál rólam, még ébren vagyok.

Pedig imádkoztam mindenkihez,

Mint a kikelet, de fagyból nem jött vissza lehelet,

Elbuktam hát!

De nem buktak velem az angyalok.

 

 

Oroszi/ 2024/ 02/ 10.