TURIKARI68 blogja

Gyász
TURIKARI68•  2020. június 10. 07:29

Teremtésem története.


Teremtésem története. 


Az isten egy oroszlán volt,

A költő egy szűz galamb nagyon.

Ki repült e gonosz világban,

Hiszékenyen s vakon .


Nem tudta hogy  teremtöje 

A zodiákus, szíve hideg és nyirkos. 

Csillagok tengerében búza szemek között, lesett reá e gyilkos.


Törött szárnyam immár

Az utak porát veri ahogy árvúl.

A nappalok jöttek hogy dög legyek,

És a pupillám rá vetni magát nem meri, ahogy tágul.


Galamb lelkem kinevetni az univerzumot, hogy csöndre vágyik nyomorékan. 

De elszökik velem a vákuum,

S megjelenek valahol egy másik idő buborékban. 

TURIKARI68•  2020. június 8. 04:22

Egy csöppnyi boldogság

Egy csöppnyi boldogság.


Mely nekem ront,

S megront folyton megjelöl!  És milyen kár.

Hogy csak úgy  néztél mintha éreznél már,  

De jól esik ha megesik a pillanat mely

Megöl.


Szereted látni biztos,

Ahogy tiszta lelkem feléd rohanva lesz piszkos.

De buknak néha a szentek, mert érzések jöttek, s mentek a gyilkosak.



Egy csöppnyi boldogság jön esténként, miként, a telefonon besurran lágyan. 

A betű, hogy vagyok!

Édes piros ruhában.

TURIKARI68•  2020. június 6. 08:46

Ma becsuktam


Ma becsuktam.


Ma becsuktam magamba,

Egy érzést jó mélyre.

Szépen tegyék,

Ha valaha még jönnek érte. 


Tisztán tegyék,

Ízes szóval.

Készüljön fel reám,

Mint egy székely az életre a koporsóval.


Bezártam hogy ne kujtorogjon, 

Ha magányos vagyok ott legyen velem.

Mert itt belül lesz boldog igazán,

A külvilág csak néki sötét verem.


Fogad vendégeket,

De tudni fogja ki kalandot keres.

Hogy ehet ihat bőven,

Csak belé soha nem lehet szerelmes.

TURIKARI68•  2020. május 24. 01:21

Ima.


Ima.



Szeretnék ma éjjel haza menni,

S ajtód él letenni a bánatom.

Nincs helyem nékem  itt.

Lassan elfogyok, mint a belém vetett hit, a hajnalra akasztva végleg kalapom kabátom. 



E bizalom mi vinne odáig,

Hogy be engedsz, s én felérek a csodáig. 

S mivel lefeküdtem többé nem kísért,

Ezért kell hogy haza menjek, nem ócska kis semmikért.



Nem búcsúzva senkitől,

Csak úgy nem lenni majd hirtelen.

De itt hagyva mégis, e világot,

Őt, és vele mindenem.


TURIKARI68•  2020. május 20. 18:24

Leteszem a tollat.

Kész vagyok eldobni mindet,

Álmaim körötted csak sodródnak. 

De magammal viszem a szemed színét 

Egyedül utolsónak.


Engedj úgy hogy ne fájjon,

S én konok leszek akár a felnőttek.

Ne is dugja ki virág a fejét többé,

Bár testem a földé, de elhagytam már a felhőket.


Haza megyek! S már félúton elkezdek pityeregni,

Mert e galaxisban bejártam mindent az utolsó csavarig.

S nem láttam szebbet nálad,

Így a bánat eljátszik velem még egy darabig.


Ott cseperedtem előtted, 

S mikor verset írtam hozzád, azt mondtad tévedek.

Azokban a sorokban lettem férfi,

Most hogy láttam a napot mosolyogni, S a tiédre visszarévedek.