TURIKARI68 blogja

Gyász
TURIKARI68•  2021. december 3. 17:44

Apámnak.


 

A poros úttal tekeregve egyik este,

Megálltam magamba morogva a dombtetőn.

Mintha téged láttalak volna ismét,

A sártóban merengőn.

 

Toltad a biciklit felfelé,

Mint valami kubikus nehéz terhét taligán.

Megjátszva mindent, akár egy komikus,

Ahogy taszigált az újbor meg a maligán.

 

Szerettem volna utadat állni sokszor,

Hogy ne hülyits, s nyeljen el folyton a pincetorok.

Bár csak lettél volna inkább egy utazó bocskor,

Kit hűs forrás üdít fel, mintsem az icceborok.

 

Ám de búcsúzni hozott tán ide az idő e pillanat kámfornak,

Hogy biztosan ölelj, vagy üss pofon hegykén apám!

Mert véremért könyörög gyengén,

Nekem, a bátornak szittya hazám.

 

Ím de látod? Mégis az ő álmait váltom valóra,

Mint a téglát magának, agyagból vetette testem.

Ahová, ha megengedi az isten,

Apám egyszer úgyis visszafekszem.

 

Oroszi/ 2021/12/03

TURIKARI68•  2021. november 7. 11:50

Hősi halottam.


 

Könnyemre kiült a szivárvány,

Mely a napsugarat odaédesgette magához.

Ím, virággal sompolygok feléje,

Hősi halottamhoz-anyámhoz.

 

Hoztam mécsest csillagot itt belül,

S ahogy közeledem, mint az avar roppanok.

Mibe te ragyogsz, mit nem fú el holmi szél hamar,

S akkor ott, hogy-hogy nem, öledbe pottyanok.

 

Még a sors keze adott neked tőrt, s te örömöd leled e bicskában!

Azóta elkövetek, valamit bevallom gyakran, néha folyton csak reád gondolok.

Azon kapva magam, hogy dagasztom a virágföldet, mint a macska

És nélküled így, egyre ritkábban mosolygunk, vagyunk boldogok.

 

Most hogy leszel reám dühös?

Tán a föld mélyéről háborogsz?

Leszel földrengés, és…

Nyugtalanul aludva, dobálod felém vánkosod.

 

Hah! Majdnem elhittem mindent, ahogy kell

Hazudni most sem vagy rest?

Becsapsz, de közben játszol is velem,

Ítéletnapig, ha rívok, sem támadsz te nekem  fel .

 

Oroszi/ 2021/11/06.

TURIKARI68•  2021. október 13. 16:17

Tyutyek bogárnak.

Tyutyek bogárnak.

 

 Született: Jónás Pepi.

 

Jó lenne, ha hazajönnél,

Mielőtt még verset kreálok belőled.

Nem fogok örökké egy fantomot etetni a teraszon,
folyton szaladni előled.

 

Mi az istenek tehetetlenül várunk a meleg szobába,

Hisz már nyirkosak az esték, s a perc is oly gyilkos keserédes.

Hol addig-addig kísérleteznek velünk az érzések,

Még el nem törik a mécses.

 

Az elmúlással szembe, nem lehet így megszerezi az immunitást,

Hogy nem létezve mégis csak ilyenkor vagyok.

Ahogy felolvadnak a boldog lefagyott könnyeim,

Most szomorúan, újra futnak az appok.

 

Ki van, kiért? S mi most ég,

Ez az, ami még szomorítja bennem e világot.

Ahogy a sötét felzabált belőled,

Minden tejfehér világost.

 

Jöjjön vissza álmaimban kend!

S ha reád, akkor ébredek.

Válaszokért majd útba ejtjük,

Ott fent a kékeget.

 

Gic / 2021/10/13. Cicámnak, mely nem jött haza.(2014/ 03- 2021/10.)

TURIKARI68•  2021. április 14. 19:00

Apámhoz.


 

Egy- egy hang még megül a csend között,

De már ő is nyomorék.

Rád néz néha a külvilág egy ablakon,

Kinek stáció volt a mankó és a kerekesszék.

 

Éppen május volt odakint, s az idő kezében a távirányító

Lőttek rád a határba.

 

lőszer  volt a tárba! s nem ürült a heveder rakasz.

A reklámok alatt jött a fájdalom, meg a morfium tapasz.

 

Saját lelkére száradva,

Testén néhány branül, mint a stigmák.

Már nem segítenek rajta az orvosok se,

S az éles kések inkább csak bicskák.

 

Még nincs hely a patológián

Pedig lenne kedved elcsábulni.

S irigykedve lested a fákat májusban,

Hogy bezzeg a leveleknek lesz idejük elsárgulni.

 

Már rutinból zokogott a nővér,

A papot látni sem bírtad.

De nem mehetsz, még én azt nem mondom!

Mert még néha egy ponton, elém ugrik arcod

S ahogy visítottam mikor a hajamat nyírtad.

2019/10/24/ 09:10

 

TURIKARI68•  2020. december 10. 17:03

Igor halála.

Igor halála.

 

Hajnalban búcsúztunk, mint a legszebb álom Igor!

Akkor, amikor a rigó már bátran fütyölt.

S nem láthatta az addigi világot senki,

Ami bennünk akkor összedőlt.

 

Fütyölj te madár! Zsibongjatok min, ti kik éltek még!

Most nem bírom el a csöndet!

Mert ami könnyem volt eddig,

Az ezekhez csak lágy és könnyed.

 

Ellopott tőlem a szeszéjes április,

Sokan azt hiszik kiskutyám, a te gazdád dilis.

Mert a régi útjainkon vezet portyám,

Fütyörészve, hátha előbukkansz valami csoda folytán.

 

Hiába mondták, hogy az ember,

Ne szeresen így állatot.

De nálam a bánat mindennapos vendég,

Melyben még az isten is, valósággá vállhatott.

 

Ki is igazíthatna útba engem, ha nem ő!

KI megmondja majd, merre, hova, és miért!

De hiába nyújt ő kezet mindennap,

Ha az enyém csak a felhőkig ér.     Igor kutyám emlékére (1998-2014)

Turi Károly /2014/ 04/ 18