TURIKARI68 blogja

 

Álmomba köröttem sündörgött a csend,

Ásóval csak jött és ment a vállán.

A végén koszorú lett kalapom,

Hol nevem ott lóg a vállfán,

 

Elillant az élet párája,

S a fájdalom is már alig hihető.

Golgotámra nem szállnak le soha az angyalok,

Keresztem akár, egy madárijesztő.

 

Re rum drága anyám,

Úgy tűnik, tán örökre itt maradok.

Mire egykor igent mondtam repdesve,

Nos, most nem létezve szinte mindent tagadok.

 

Mert van itt ez a Miraculum 

Ugye szép Solis a kicsoda.

Egyszer felcsaltál az egekbe s ott lettem szerelmes,

Ahol várt a csillagok sora.

 

Gic/ 2022/02/06.

 

 

 

A kóbor szellő, mint a szóbeszéd úgy járja az erdőt,

Suhanva a tűlevélen, ott fütyül az odvas fába.

Alig állunk ellen ez üledéken már Nimród,

Eltűnünk tán holnap utánad az Orionon,  de lehet, hogy még máma.

 

A távolban kis falucskák a Magyar tengerbe, mint ahogy a halacskák ívnak,

Bennük templomtornyokkal kongva, imára hívnak!

Mikor a lélek pont szárnyat bont, de hiába ha néki a fuvola is csak könyörög, maradásra pedig, vonó rí hegedül.

Itt vagyok, hát te magányos halál te cimbalom gyere, gyönyörűm te se legyél egyedül.

 

Szívemben az ezeréves múlt dobog, mint sok csalóka szerelem s vesztes csata,

Ahogy a szkíta szarvas pata anyaföldet dagaszt.

Ím hova kergettek hát e mohán fiai enének!

Ne fuss tovább mi a fenének! Ha nem érjük meg a tavaszt.

 

De kinyílik majd velem a talon, s megkerülök neked, mint etalon,

Mint szalmakazalból a tű.

Befoltozni a haza sikolyait,

Mit ütött a golyó, vagy kimarta a sok elfojtott düh.

 

Mert vannak itt még elvarratlan szálak, csonka hazámból lógnak a fércek,

Mit tartanak azért, összefognak valahogy, ahogy a bércek körbeérnek, mint egy vonal.

Nekem mennem kell most tovább, mert itt e sors nem is lehetne velem mostohább!

De úgy is kibukik velem valahol a vérvonal.

 

Gic/ 2022/01/21

 

A szomjas emlékek véremből ma megint,

Mind innának, s kérnek.

Hisz itt voltunk e tintának, színészek bohócok,

Eljátszva mindent a könnyed időnek és térnek.

 

De szeretném tudni,

Mikor üt majd azon óra, s hinni vakon azt!

Hogy a test mikor tér nyugovóra,

S a lélek megkapja- e a vigaszt.

 

Vagy örökké fáj, s kutat,

Kujtorogva vánszorog.

Lesi a poros úton hamvait,

Hol, s merre futottak a bűnös lábnyomok.

 

Odafent keresi képmását,

Mint mélységes tengerekből a hold.

Mert a csillagképeken valahol van egy ábra,

Hol megkapta sorsát, melyben úgy hitte létezet, pedig igazán sose volt.

 

Gic/ 2022/ 01/ 20.

  

 

Engem nem kell megérteni se szeretni,

Ezért üthetnek is bátran.

De vártan, egy olyan embert hoztam ma elétek magamból,

Ki e kornak megfelel, s látszólag hibátlan.

 

Csak éppen az egész életem egy hazugság,

s a bűneim soha nem bomlanak le, akár a műanyag.

A szívem kezd az eszemre hallgatni,

Az meg megháborodott, és hanyag.

 

Drága kincs lett az idő is,

 Az univerzum csak az elemet cserélgeti nálam.

Előle ne próbálj meg menekülni, ha fájdalmat keresel, szüless meg!

Vagy hagyjuk lemerülni, de ha kalandot, hát hallj meg velem bátran.

 

Csak lesem a rám-rám küldött kémet, pedig egyszerű lehet a képlet,

S ha tudnám, hogy vajon a pap kap-e, vagy az orvosom többet, mint médium.

De tele nyomták szervezetem nehézfémmel,

Még a levegőből úszott felém az alumínium.

 

S ím, belülről azért hallatszik valami a ketyegés a sinusritmus,

Mely jelez folyton, mint egy morze.

S ha oda fel magába szippant a végtelen egyszer,

Mintha elfújt volna a szél, nem marad belőlem még por se.

 

Oroszi/ 2022/01/15.

 

Mint nesztelen puha hópihe hullottam le a re rumba,

Meztelen arcodra ráadásul még,

Velem szakadva az ég is te angyal.

Mert e sötét függöny mögött pirkadunk szüntelen,

Szégyenlősen öltözködve akár a hajnal.

 

S a világ csak kellék, hol testem szövetei drága kelmék,

Ahogy életre keltünk mi mind, mint vitrinbe a csetreszek

A te jöttödre, valahányszor e csuda alatt.

Segíts meg, ha elveszek egyszer s megszűnök létezni is

A kollektív tudat alatt.

 

Mert e lélek folyton komédiásnak áll, újesélyeket, ha kap,

E csillagtengeren alá alábukva, mint Ahab,

Mélyre rántva őt a hétköznapi dolgok.

De majd, mint a bohóc akkor,

Még azt is eljátssza sírva hogy boldog.

 

 

2021/ 01/ 06.