TURIKARI68 blogja

Az egész életem.

Az egész életem egy nagy hazugság,

Én magam sem vagyok valódi.

Rázzon velem kezet,

Az, aki nagyot akar csalódni.

A fogantatás pillanata,

Rabul ejtett.

De embert megszégyenítve hazudott.

Mert az ígéretek földjére csalt, s itt elfelejtett.

Keresem az utam,

Nagy szárnyakon vitorlázva, mint a sas!

A mindenség hírnöke lettem,

Mégse vagyok oly hatalmas.

Idelent minden rezdülésem jel neki,

És a szomorúságom egy üzenet.

De ha megmártózom majd a csendbe,

Akkor sem leszek hozzá közelebb.

Turi Károly6 2015/ 03/ 06/ 18:00

Elfeledve.

Megtépázott hintaló,

Nyerít a kertben.

Botok, mint éles fegyverek,

Elfeledve hirtelen.

Már régen begyógyult sebekből ömlik a vérem,

S csak néztem, az alattomos csend, hogy hömpölyög a kertben.

S nincs tekintettel, szánalommal,

Egyedül maradtam hát, e láthatatlan világommal.

El van rejtve az én boldogságom,

Meddő a sorsom, bolond eszem temető.

Bolyonghatok nyomtalan,

Még össze nem fut velem a teremtő.

Turi Károly/ 2014/01/ 18.

Kétségek.

Kétségeim vannak, mert talán,

Hiába hogy élek mégis minden a rögöké.

S nem leszünk mi úgy, mint most együtt,

 Örökkön örökké.

Bár már mondta isten álmomba,

Hogy egyszer majd én is meghalok.

De akkor még nem tudtam, hogy létezel,

S kacagtam rajta egy nagyot.

Bennem volt az összes tökéletesség még,

Ő már akkor suttogta, zsenikém gyere haza!

De nem volt otthonom még, se föld, se ég,

És azt sem tudtam, miért, és hova.

Csak bolyongtam csillagtól csillagig,

S nem lelem végét a magánynak.

Hiába hittem hát,

Sem őt, sem téged nem talállak.

Turi Károly /2013/ 03/12

  Hajnali gondolatok Orosziban

Édes álmaim

vagy rémei között.

Kukorékolt valahol egy kakas,

s a sötétség fényes ruhába öltözött.

Eltűnnek az árnyak

csak magamnak maradok elől.

Megkísért az Isten magánya

mely rejteget a világ megbocsájtása elől.

Még hogy öröktől fogva létezni? S megcsalatva

minden perccel! S ellene imák tengerével hiába.

Bár sugallhattam volna Anyámnak, maradjon lány!

Inkább mint egy bolondot szabadítson e világra.

Bár így nem lesz nehéz nyomot hagynom

megosztva sok emberi szívet.

Én páncélja voltam e kórnak

talán nem is ember csak ihlet.

2012.07.19  8:00

Turi Károly

Önmagammal birkozom mert,

Csúnya dolgok vannak ideben.Én küzdök e sárral,

Pedig némelyik patyolat, mégis oly idegen.

Meg-meg botlottam,

S bár elférnék e teherrel a gödörbe.

De haza nem mehetek vélük,

Hogy reá tekints lelkemre akár úgy mint egy tükörre.

Mint a napsugár az arcokon,

Mindenhol tanyát vertem ahol szerettek.

Egyedül maradtam pedig hittem a jóban,

S a végén így lettem én az eretnek.

Kuruzsló lett a világ de mind hiába,

Mert engem a nyavalyás betűk nem hagynak békén.

S ha nem is győzök, te ott leszel majd 

Hogy segíts azzá válni végén.