TURIKARI68 blogja

Életmód
TURIKARI68•  2022. január 9. 19:26

Anyám és a kutyája.


 

Egy napra úgy emlékszem vissza,

Mintha tegnap lett volna.

Tinta csurgott a pennán, lazán még,

Ahogy az idő diktált, mondotta a magáét, tollba.

 

Ahogy anyám és Rozi várták az estét,

Keresték az alkony puha álmos testét,

S rajta a holdat, hogy aludjon.

És aztán másnap a fényt,

Hogy kifolyjon belőle minden ugyan azon a lyukon.

 

Lelkem a nagy detektív kitudja tán,

Hátha haza bóklászik még az árva.

Mert a remény ajtaja még, nyitva…

Ahogy Rozi onnét a költőt, anyám a fiát várja.

 

De hiába ha már csak,

A sorok között lakok.

Akár égen a csillag, ha világossá válnak a szövegek,

Majd kinyílok akkor, mint a fényes ablakok.

 

Tán idehív egyszer még a madárdal,

Versenyt futni megint élettel és halállal, az igeszóra.

Hogy elinduljak feléd anyám a pirkadatból,

Harmatos leveleken én is, a kis bicebóca.

Oroszi/ 2022/01/09.

TURIKARI68•  2022. január 6. 17:10

Csetreszek


 

Mint nesztelen puha hópihe hullottam le a re rumba,

Meztelen arcodra ráadásul még,

Velem szakadva az ég is te angyal.

Mert e sötét függöny mögött pirkadunk szüntelen,

Szégyenlősen öltözködve akár a hajnal.

 

S a világ csak kellék, hol testem szövetei drága kelmék,

Ahogy életre keltünk mi mind, mint vitrinbe a csetreszek

A te jöttödre, valahányszor e csuda alatt.

Segíts meg, ha elveszek egyszer s megszűnök létezni is

A kollektív tudat alatt.

 

Mert e lélek folyton komédiásnak áll, újesélyeket, ha kap,

E csillagtengeren alá alábukva, mint Ahab,

Mélyre rántva őt a hétköznapi dolgok.

De majd, mint a bohóc akkor,

Még azt is eljátssza sírva hogy boldog.

 

 

2021/ 01/ 06.

 

 

 

TURIKARI68•  2021. december 15. 16:56

Elveszve.


 

Jó estét csillagok! Ismét gyönyörűek vagytok,

Ha lesz időm felkészülni a hosszúútra…

Körberohanom majd meglódulva, felétek a földet,

Mint a szél, újra, meg újra.

 

Odabújok minden szál virághoz, egy utolsó mondattal,

Ehhez a keserű világhoz, ha marad.

Elveszve a puha fűben, esőt várva,

Egy varázsgomba alatt.

 

Ott elképzelni magamnak az istent,

Ahogy e viharban megtalál!

Hova szántalak magamnak téged,

Egy magányos halál. Egy szomorú véget.

 

Gic/ 2021/12/15

TURIKARI68•  2021. december 12. 15:45

terápiás erdő.


 

Megöleltem egy fenyőt,

Tán érezte szívem hogy dobogott.

A benne derengő örömöt valahol,

Mely, mint egy felhő, némán csak zokogott.

 

Szinte duruzsol az erdő, mondják a magukét egymás között a fák,

Mint amikor az asszonyok mennek misére.

Lám, tegnap még gerle búgott lomjainkon,

S az avarban két szerelmes ikon, csókot lopva egymást kísérte.

 

A bakfis tavasz, mi rügyet bontva, lett suta nyár,

Ahogy érzéseink e rózsaszín ködnek ideloptak…

Itt még én rám is tán csupa csuda vár,

Ahogy az emlékek a távolban, mint a vadludak nyikorognak.

 

De ím, itthon vagyok haza jöttem korhadni!

Pedig még mondani akartam valamit, de szavaim lebomlanak hamar.

S ha megbocsátod fura természetem, még sétálhatsz is velem

Ahogy roppannak betűim talpad alatt, mely puha avar.

 

Gic/ 2021/12/12

 

TURIKARI68•  2021. november 14. 16:48

Pőre lelkem.


 

Felnéztem az egekre,

Reszketve séta közben.

Kerestelek hol vagy te,

S hogy én honnan jöttem.

 

Ki szerelmet csihol belém,

Ím, hol vagy te kovács?

Csak csendes erdők hallgatják zúgásom,

S bennük szívem, utánad kótogó fakopács.

 

A hulló őszi levelek feladott kívánságok,

Melyet még nem jöttél fájdalmak tépkedtek.

Egy illúziónak néz a világ,

Mert olyasmit látok, amit ők soha sem éreztek.

 

Gic/2021/ 11/ 14