Kárhozat.

 

 

Egyetlen bűnöm akad, ez az élet

Hol a szív meg meghasad, az ember elbotlik s téved,

És anyám, én téged kaptalak magamnak

Kinek méhében volt e gardrób

Tán ott öltöm magamra csalókán öltönyöm e testem búson.

Mint aki e születéssel az égbe menyegzőre készül

De a levegőn végül,

Csak romlani indult el húsom.

 

 

Melyik szavam legyen áldozat?

Hisz mind oly kedves nekem,

Mit elfogad a kárhozat még.

Mit ez elme költ, s ha anyám e föld és elég nedves,

Te! Atyám akkor lehetnél a csillagos ég maga!

Én, dunnádból himbálódzó hópihe! És felolvas

Ki még pokolra száll, belenéz egy forró tekintet,

Majd elolvad a semmibe.

 

 

Ez a vacak élet mely egyedül csak illúzió

Én sírok, mert gyötör, s kacag bennem a fájdalom.

Ördögszekér sorsom mely folyton szalad, menekül,

De ha írok, szélnek eresztem akkor a bánatom.

 

Oroszi/ 2024/ 07/ 20/