Jött felém.

TURIKARI68•  2020. május 17. 16:52  •  olvasva: 88

Jött felém az alkonyat,

Mint fene sűrű köd.

Nyakkendőjén még a délután,

Fényesen tükröződött.


Csend s homály várt mindenkire,

Csak bennem égett a kiváncsiság, mint faláng.

Égett mint sziporka valahol,

Mi robbanni készülve még oly falánk.


Én kerestelek sompolyogva,

S te is, mint Éva a fügét.

Kerestelek e láthatatlan fotonokban,

Mint két értelmes atom, egymásban a hülyét.


Várva a megnyugvást,

Hogy csendben élőlép valahonnét a vigasz.

Még a lényeg sosem változik,

A valóság mese, hol semmi sem igaz.


Én már porig fáradva,

Csurogok be a magba.

De tudtam hogy eljössz akár holtomban is,

S leszek néked még káprázat, ha meglelsz önmagadba.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Twilight2020. május 17. 21:02

Engem már a legelső sora megfogott! 😊

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom