Johanna.

TURIKARI68•  2021. február 16. 16:13  •  olvasva: 32


 

Ahogy egy kósza mag,

Elhullik egyszer.

Ahogy két szemed nemesítené,

De mindent tönkretesz a vegyszer.

 

Ahogy rád néztem sokszor,

Drága Johanna.

Mintha te még élni akarnál egy kicsit,

De az én testem már, szinte csak rohadna.

 

Ha lenne oly kép,

Most megfesteném, neked tudom.

Mert a szónak nem hiszel,

De lehet már nem is lesz rá alkalom.

 

Nem mondom, hogy keress,

Hisz akkor sem voltam ott, ha láttál.

Csak éreztem benned önmagam néha,

S mindent, amire te vágytál.

 

Kívánom, hogy légy boldog,

Szeress, s vággy, találd meg az igazit.

De ne feledd el az utazót, ki nem mondta,

De olykor a meló végén hazavitt.

 

 

Láttuk azt hiszem

Egymás tekintetében azt a szempárt.

S nem hiába igyekeztem elmenni,

Mikor keverted oly serényen a baracklekvárt.

 

S ha lesz még egymáshoz szerencsénk,

Mint ékezetnek a mondaton.

Ha csak öt percig nézel rám úgy, mint akkor,

Már megérte bízvást mondhatom.

 

2020/ 02/ 01/ 11:00

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom