Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Johanna.
TURIKARI68 2021. február 16. 16:13 olvasva: 134
Ahogy egy kósza mag,
Elhullik egyszer.
Ahogy két szemed nemesítené,
De mindent tönkretesz a vegyszer.
Ahogy rád néztem sokszor,
Drága Johanna.
Mintha te még élni akarnál egy kicsit,
De az én testem már, szinte csak rohadna.
Ha lenne oly kép,
Most megfesteném, neked tudom.
Mert a szónak nem hiszel,
De lehet már nem is lesz rá alkalom.
Nem mondom, hogy keress,
Hisz akkor sem voltam ott, ha láttál.
Csak éreztem benned önmagam néha,
S mindent, amire te vágytál.
Kívánom, hogy légy boldog,
Szeress, s vággy, találd meg az igazit.
De ne feledd el az utazót, ki nem mondta,
De olykor a meló végén hazavitt.
Láttuk azt hiszem
Egymás tekintetében azt a szempárt.
S nem hiába igyekeztem elmenni,
Mikor keverted oly serényen a baracklekvárt.
S ha lesz még egymáshoz szerencsénk,
Mint ékezetnek a mondaton.
Ha csak öt percig nézel rám úgy, mint akkor,
Már megérte bízvást mondhatom.
2020/ 02/ 01/ 11:00