Jézusom.

TURIKARI68•  2024. október 13. 10:47  •  olvasva: 40

 

 

Tekintetem elrepül a csillagokig néha érted,

Félénken tán téged kívánt már csak e bárány képzelet.

Lábamat a felhőn lóbálva, de hányszor sóhajtva téged uram,

S bár tudtam, nélküled az én utam talán nem is az égbe vezet.

 

 

 

Kacsintasz s én e napot, ha látva rügyet bontok, levelet az ágra,

Választva magamnak alakot, vagy már, mint csak úgy,

Ahogy az a vulkán ki nem lövell ki anyagot.

Kiből az idők multán kihunyt a tűz,

De csak űz valami, ami növeli itt a salakot.

 

 

 

 

S ha többre nem telik, mert…

Csak ez az irigy világ hazudott rólad fölöttébb odáig,

De engem a mondatban az ige azért gyakran elvisz a ragba e csodáig!

Mert neked egy ilyen jómadár is költött!

Én itt leszek… még meg nem gondolod magad.

S tán a hitetlen úgy érvel, mint a veszett vad, ki vérrel dögöt ellik!

De a sok hölgy közül tán, ha akad majd valamelyik,

Ki neked engem, fiút, mely aztán téged sose tagad!

 

 

 

 

 

 

Valahol már láttalak! Kell, hogy gyere muszáj!

Azt hiszem, s ha előtted áll majd szikkadt cserepes testem,

Ez aszály után is nyoma lesz a könnynek,

Rajta a bánatnak mely nem ereszt, de agyaga lett a te váradnak az én húsom!

Hol az életbe kapaszkodtál,

Engem is e csontkeresztre tapasztottál, ó én jézusom!

 

Oroszi/ 2024/ 10/12.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TURIKARI682024. október 13. 15:53

Köszönöm kedves Ágnes

S.MikoAgnes2024. október 13. 15:00

Csodálatos!!!!!
Ehhez nem kell több szó, hisz mindent beleszőttél őszinte lélekkel drága Kari!
Szívből, szeretettel gratulálok:
💖

TURIKARI682024. október 13. 11:59

Köszönöm Mikibá.

Mikijozsa2024. október 13. 11:31

nagyon szép vallomás, meghatva olvastam