Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Jézusom.
TURIKARI68 2024. október 13. 10:47 olvasva: 40
Tekintetem elrepül a csillagokig néha érted,
Félénken tán téged kívánt már csak e bárány képzelet.
Lábamat a felhőn lóbálva, de hányszor sóhajtva téged uram,
S bár tudtam, nélküled az én utam talán nem is az égbe vezet.
Kacsintasz s én e napot, ha látva rügyet bontok, levelet az ágra,
Választva magamnak alakot, vagy már, mint csak úgy,
Ahogy az a vulkán ki nem lövell ki anyagot.
Kiből az idők multán kihunyt a tűz,
De csak űz valami, ami növeli itt a salakot.
S ha többre nem telik, mert…
Csak ez az irigy világ hazudott rólad fölöttébb odáig,
De engem a mondatban az ige azért gyakran elvisz a ragba e csodáig!
Mert neked egy ilyen jómadár is költött!
Én itt leszek… még meg nem gondolod magad.
S tán a hitetlen úgy érvel, mint a veszett vad, ki vérrel dögöt ellik!
De a sok hölgy közül tán, ha akad majd valamelyik,
Ki neked engem, fiút, mely aztán téged sose tagad!
Valahol már láttalak! Kell, hogy gyere muszáj!
Azt hiszem, s ha előtted áll majd szikkadt cserepes testem,
Ez aszály után is nyoma lesz a könnynek,
Rajta a bánatnak mely nem ereszt, de agyaga lett a te váradnak az én húsom!
Hol az életbe kapaszkodtál,
Engem is e csontkeresztre tapasztottál, ó én jézusom!
Oroszi/ 2024/ 10/12.
TURIKARI682024. október 13. 15:53
Köszönöm kedves Ágnes
S.MikoAgnes2024. október 13. 15:00
Csodálatos!!!!!
Ehhez nem kell több szó, hisz mindent beleszőttél őszinte lélekkel drága Kari!
Szívből, szeretettel gratulálok:
💖
TURIKARI682024. október 13. 11:59
Köszönöm Mikibá.
Mikijozsa2024. október 13. 11:31
nagyon szép vallomás, meghatva olvastam