Itt is jártam.

TURIKARI68•  2020. június 4. 06:18  •  olvasva: 194

Itt is jártam.



Születtem köletlen

Az ég alatti csürbe.

Eldúgtak árnyéknak könnyeden,

Játéknak női ridikűlbe. 


Rúzsal rajzoltam,

Szavaim puderba hemperegtek.

Itt is jártam már!

Habár miután elmegyek nagy titok lehetek az embereknek.


Ha lehullik rólam húsom ,

Lepereg rólam mint falról a vakolat.

Akkor sem értenek majd,

Hogy értük hasadtam folyton mint az atom,

És tünök miattuk el mint az alkonyat.


Ott is jártam mint a bánat, forró csók mögött

Ahogy születik majd elmúlik.

Ahogy egy pojáca kedvedért

A férfiból néha elöbúvik.



De a talajvíz tisztább mint az élet,

Nem hagy maga után mosatlant.

Megtőrli utánam poros ajkát,

Mi után csobbantam.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!