Itt bujkáltam.

TURIKARI68•  2020. június 6. 11:13  •  olvasva: 64



Itt bujkáltam.




Itt bujkált álmaimban talányosan 

Mint jó barát, magányosan a könnyeken.

Hogy megnyugszik lelkem egy nap,

Csókot adva reá, tekinteted e homályból kitakarva  könnyeden.


Itt derengsz a kezdetektől,

S hogy testet ölts az várja.

Kézen fogj mint tavasszal a gyümölcsfákat, 

Boldog anyám, szűz Mária.


Éhezek s rettegek tömlöcömben,

Rajta inak csontok a rácsok,

Nem látogat csak fájdalom hidegen.

Poros utamon az erek pókhálók,

De a remény, kemény, s konok idebent .


A nedvesség bennem egy csepp vér,

De azért bonyolultabb a képlet,

Amiért még ki s be szökik belőlem a lélegzet az illaton.

Kerestelek odakint, de sors  spanglit sodort, és a lét is csak egy pavilon.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom