Huzat járta folyosók.

 

A csen teremtett magának,

S a líra mindjárt

Könny belábadt szemekkel rohant felém.

Marakodtak a pillanaton,

Melyek közül egyik sem volta az enyém.

 

A szavak megpróbáltak

Lelket önteni,

Gyengéden ez üres testbe.

Nincs idő reá, ha mondom!

Elveszett az enyém, s mindjárt itt az este.

 

Suhannak a pillanatok,

Mint a meztelen női lábak.

A selymes rét hirtelen padlószőnyeg,

S a véres nászéjszakákat beleteljesítik,

A lázas kórházi ágyak.

 

Huzatjárta folyosók végén,

Patológiás féregjárat

S a diétás nővér hangja.

Néha egy angyal volt a kannabisz,

Mely onnét kiültetett a padra.

 

 

Egy dolog marad meg belőlem biztosan,

Hogy nem leszek többé babám!

S át kell esned majd e meddő krízisen.

Mit a prolaktin okoz,

Odafent a hipofízisen.

 

2019/ 06.