Húsvét éjjel.

 

Hanyatt feküdtem egy húsvét éjjel,

A csillagokat számolgattam sorba.

De könnyeimen híztak a felhők is,

Pedig az egész világ az enyém lehetett volna.

 

Csak keringtünk egymás mellet az élettel,

Mint a szédelgő pulzárok.

Tálán bolond volt a tervezőm is,

Hogy semmibe is lelket látok.

 

De valami történik velem,

Mert úgy érzem, e földön én vagyok az egyetlen.

Ki keresve a másik felét csak ténfereg,

Mind hiába, mert elrejti a világegyetem.

 

Szándékos volt a tett, ahogy megteremtett e csonka hazának,

Hamar tudatomra ébredtem idebent.

S a csenddel vívott vesztes csatáimban,

Egyszer csak megtalált magának a líra, mint egy idegent.

 

Megpróbálok mindent leírni,

De még nincsenek reá szavak.

Kevés vagyok így egyedül tán,

De ő meg túl sok még önmagamnak.

2018/ 03/ 29 / 19/:00