Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Humusz.
TURIKARI68• 2024. július 6. 19:32 • olvasva: 83
Kócos napsugár kalapol a szellőben,
Valahol Orosziba tekeri a fákat.
Itt van a bukszus szagú halál,
De belőlem minden élet ott volt nálad.
Előbb csicsereg a madarakkal deli,
Csak mi nem értjük mit takar.
Még félénken halkan bujkálok húsom alatt
De az idő lassan neki kitakar.
Itt van, a nyavalyás érzem, ahogy lassan kivérzem
Rövid botot adott, meggörbítve rögvest ez egyenest magad,
S te, mint az öreg est búcsút intesz a faludnak.
Mintha szerelmes lenne beléd a sötét anyag
Megmutatva valóját amint,
Benne csillagok vajúdnak.
S e fény, esetlenül közlekedik odafent
Ama éjszakába.
Hol az élet billog, tán csak potyautas
De gyutacs lelkében szikra a szó,
Pislog le e földre haza néha, mint a zseblámpa.
Itt jöttek mentek velem a szavak,
E föld volt az elevenszülő bolygom a humusz.
Mégsem értettek meg enyéim,
Közöttük is olyan voltam, mint a földönkívüli mumus.
Oroszi/ 2024/ 07/ 06.
Mikijozsa2024. július 7. 09:20
kedves Turi csak mi értjük a madárdalt, milyen jó hogy megírtad korhű meglátással, ezt nekem még tanulni kell, mert még mindig féllábbal a múltban vagyok, gratulálok nagyon jó
TURIKARI682024. július 7. 08:47
Köszönöm kedves Ágnes 😄
S.MikoAgnes2024. július 7. 06:44
"Mégsem értettek meg enyéim,
Közöttük is olyan voltam, mint a földönkívüli mumus."
A meg nem értettség is a zsenialitásod bizonyítéka drága Kari.
"Kócos napsugár kalapol a szellőben,"
Ó, de gyönyörű!
"Itt van a bukszus szagú halál,"
Nagyon értem. Kettősen igaz!!!!!
Teljes remekedért: 💖