Humusz.

TURIKARI68•  2024. július 6. 19:32  •  olvasva: 31

 

 

Kócos napsugár kalapol a szellőben,

Valahol Orosziba tekeri a fákat.

Itt van a bukszus szagú halál,

De belőlem minden élet ott volt nálad.

 

Előbb csicsereg a madarakkal deli,

Csak mi nem értjük mit takar.

Még félénken halkan bujkálok húsom alatt

De az idő lassan neki kitakar.  

 

Itt van, a nyavalyás érzem, ahogy lassan kivérzem

Rövid botot adott, meggörbítve rögvest ez egyenest magad,

S te, mint az öreg est búcsút intesz a faludnak.

Mintha szerelmes lenne beléd a sötét anyag

Megmutatva valóját amint,

Benne csillagok vajúdnak.

 

S e fény, esetlenül közlekedik odafent

Ama éjszakába.

Hol az élet billog, tán csak potyautas

De gyutacs lelkében szikra a szó,

Pislog le e földre haza néha, mint a zseblámpa.

 

 

 

 

Itt jöttek mentek velem a szavak,

E föld volt az elevenszülő bolygom a humusz.

Mégsem értettek meg enyéim,

Közöttük is olyan voltam, mint a földönkívüli mumus.

 

Oroszi/ 2024/ 07/ 06.

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2024. július 7. 09:20

kedves Turi csak mi értjük a madárdalt, milyen jó hogy megírtad korhű meglátással, ezt nekem még tanulni kell, mert még mindig féllábbal a múltban vagyok, gratulálok nagyon jó

TURIKARI682024. július 7. 08:47

Köszönöm kedves Ágnes 😄

S.MikoAgnes2024. július 7. 06:44

"Mégsem értettek meg enyéim,
Közöttük is olyan voltam, mint a földönkívüli mumus."

A meg nem értettség is a zsenialitásod bizonyítéka drága Kari.

"Kócos napsugár kalapol a szellőben,"

Ó, de gyönyörű!

"Itt van a bukszus szagú halál,"

Nagyon értem. Kettősen igaz!!!!!

Teljes remekedért: 💖