Hullócsillag

TURIKARI68•  2020. május 14. 18:45  •  olvasva: 96

A múltkor hullócsillagok láttam,

S a te neved jutott eszembe hirtelen.

De nem vagy valóságos.

S mégis közbe, te vagy a mindenem.


Mindig kell valaminek fájnia,

Mit nem old se ima se mágia.

Mi magába bolondit s írásra késztet,

Nem öl meg, de csúnyán kivéreztet.


Kiszáradt a csók ajkadon,

Szikkadt repedésin még, könnyezik egy mi eleven.

Azért sugtam e vándornak,

Ki még így sem tartott elég bátornak szerelmesen.


Dadogásra késztet, minden szavad,

Ha kérdezel.

Ezen a bolygón, jukat vágták te is,

Imbolygó szívemen úgy hogy nem is létezel.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mersinho2020. május 16. 08:45

Gratulálok..

TURIKARI682020. május 15. 13:56

Köszönöm

SzaipIstvanne2020. május 15. 11:18

"Mindig kell valaminek fájnia," Ha nem is kell, de sajnos van rá
okunk. Szép vers.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom