Hol eltörik a mécses.

TURIKARI68•  2022. július 23. 21:30  •  olvasva: 62


 

 

Gyakran hazajárok és van egy érzés, meg az illatok,

Ahogy csillagok ott ragyognak bezárva egy sötét szobában.

Mint letakart tükrök mögött az emlékek,

Otthont adva e hajótörött elmének,

Ami mögött simakodik anyám soványan.

 

 

Ott próbálom visszagyömöszölni az univerzumot,

Egy skatulyába elöl, elhidve a csodát.

És várok, mért nem hoz vacsorát? De nem dudál többé a mozgóboltos,

Bolhás sem lehöl, cica sem nyávog a foltos,

Majd félrerántva a függönyt, kihúzom ismét a gyufát.

 

 

Hát odakint lógsz te idő?

Úgyis rég volt már a nagy, bumm!

A gravitáció kipányvázta a napot s a holdat kövéren.

Hiába futnak agyamon az alkalmazások,

Látod? Eltörik a mécses egyre gyakrabban szemem gödrében

 

Oroszi/ 2022/07/23.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TURIKARI682022. július 24. 17:16

Köszönöm

liketorn2022. július 24. 17:03

A nosztalgiavonat leadta a sípot, felszállás, múlt idő a végállomás. Vegyetek patinás perecet, arany emlék legyen veletek!
Nagyon jól körbejártad, kiemelkedő :)