Himnusz.

 

Te hon! Ha majd engem se lelnek se hon, ne keseredj

Utánam is támad bárd, aki költ.

Kivel épp úgy idecseppen az idő, mint a május a langyos esővel!

Miközben testét beissza a vérszomjas föld.

Csak az anyák énekelnek altatót esernyővel,

Mert a nagyja letérdelt már ide,

De az apraja serken újra, s magja kinő.

 

Tudom s érzem, határon innen és túl, visz az ár,

S több sebből is vérzem már,

De ajkamnak, ím, azért adtad e szép büszke nyelvet.

Mit a kard egykor, s az íj eltalált célba,

Most a líra imádkozzon e népnek érte kegyelmet.

 

Tán én leszek az,

Ki így mindent megköszön.

És nem szabdalod tovább a határokat,

Ami volt minden marad!

S nem lesz több Arad, nem kísért a múlt, se többé vízözön.

 

Oroszi/ 2021/ 05/ 22.