Hiába daloltam.

 

Száműzött lettem egy idegen

Hol hiába dalolt torkom.

Csak egy veréb voltam tán,

Mely megterem máshol is minden bokron.

 

S ha eddig nem adott az isten vigaszt,

Most már ne adjon.

Vigye azt is, ami van,

S menjen, ne maradjon.

 

Vessen, ágyat rázzon paplant,

Mint a fahasábnak inkább tüzet, forrókatlant.

S ott alant már ne szeresen,

Feledjen, el ne keressen.

 

És az út porán, ha nyomomnak lába kél,

S a szél, melyen annyi emlék jöttment reám szabja a kabátot.

Hazaperdülök kis falumba, Orosziba vele,

Kinek ott voltam én, a világ másik fele, de senki nem látott.

 

Megnézem kaptam e virágot,

Gipszből koponyát.

Megvan e még a szélsőház,

Ki vackot adott egykor és tanyát.

 

Bakonygyirót/ 2021/11/08