Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Házi áldás.
TURIKARI68 2022. március 20. 18:06 olvasva: 85
Egy kicsit szerettem volna még fürdeni a fényben,
Suhanni e légben, mint a madár bátran.
Élvezni, hogy egyre csak,
Visz feljebb a szárnyam.
Megidézni onnét a gyermekkort, elmém utána kutat,
A rajta futó poros utat, elődeim könnyét s bánatát.
Apám itt zokogta el vállamon, mint egy felhő,
S én a bolond, tovább cipeltem a világ összes fájdalmát.
A haza utat keresve kisfalumba,
Onnét képzelegve mind ezt!
Ahogy engem várt anyám kint az utcán kicsit meghajolva a földet leste,
S aztán az a téli este, mikor házi áldást hímzett.
„Hol hit ott szeretet” mert az ember többre hivatott!
De a rosszkor jött boldogság mégis, a szemembe hazudott.
Hogy idáig engem keresett
Te hallod? Itt még a bánat is egereket itatott.
Valamiért folyton visszavágyom
Mint a szökős kutya ki tudja, hogy otthon elverik.
Valami csak eszembe jut, amit kitalálok,
Amint látnak s azt a pofont lekeverik.
Oroszi/ 2022/03/20.
liketorn2022. március 21. 14:39
Ó, minél többet tudunk, annál keserűbb az a nyavalyás élet. De nem lehetünk mindig gyerek sem. Kívánom hogy találd meg a szépet...
TURIKARI682022. március 21. 04:34
Köszönöm
Törölt tag2022. március 20. 21:31
Törölt hozzászólás.