Házi áldás.

TURIKARI68•  2022. március 20. 18:06  •  olvasva: 85


 

Egy kicsit szerettem volna még fürdeni a fényben,

Suhanni e légben, mint a madár bátran.
Élvezni, hogy egyre csak,

Visz feljebb a szárnyam.

 

Megidézni onnét a gyermekkort, elmém utána kutat,

A rajta futó poros utat, elődeim könnyét s bánatát.

Apám itt zokogta el vállamon, mint egy felhő,

S én a bolond, tovább cipeltem a világ összes fájdalmát.

 

A haza utat keresve kisfalumba,

Onnét képzelegve mind ezt!

Ahogy engem várt anyám kint az utcán kicsit meghajolva a földet leste,

S aztán az a téli este, mikor házi áldást hímzett.

 

„Hol hit ott szeretet” mert az ember többre hivatott!

De a rosszkor jött boldogság mégis, a szemembe hazudott.

Hogy idáig engem keresett

Te hallod? Itt még a bánat is egereket itatott.

 

Valamiért folyton visszavágyom

Mint a szökős kutya ki tudja, hogy otthon elverik.

Valami csak eszembe jut, amit kitalálok,

Amint látnak s azt a pofont lekeverik.

 

Oroszi/ 2022/03/20.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

liketorn2022. március 21. 14:39

Ó, minél többet tudunk, annál keserűbb az a nyavalyás élet. De nem lehetünk mindig gyerek sem. Kívánom hogy találd meg a szépet...

TURIKARI682022. március 21. 04:34

Köszönöm

Törölt tag2022. március 20. 21:31

Törölt hozzászólás.