Hazafelé

TURIKARI68•  2020. október 17. 13:57  •  olvasva: 24

Gondolatok ülnek a felhők szélén,

Mint költöző madarak sorjába.

Hontalanok lettek szegények,

Már egyse lakik bent a koponyámba.  


Ha nem lesz belőlem,

Csak egy marék por.

Ha bele vetnek a szélbe,

Mikor elmegyek majd akkor.


Írástudók egyengetik a  soraim,

Melyben tán tovább kúszik az élet.

Hol az ember szerelem s halál hőse,

Melyben e költő, mint a rőzse elégett.


Vásott szöveteimen áttdereng az idő,

Mint fátyol felhőkön a szűrt napsütés.

S mikor az égi kántor csillagokat gyújt utamon,

Ott már egy jel leszek nem tévedés.


Gic. Október 17.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Liwet2020. október 17. 15:09

Itt annyi felhő van, hogy nem jut mindegyik szélére madár.. :))
Az égi kántor tudja a dolgát!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom