Ha visszajövök.

 

Te csipkehúsú,

Madárcsontú élet.

Oly nehéz kibírni,

Elviselni téged.

 

 

Mert voltál itt golyó mi sebet ejtett,

S csak a halál nem felejtett, ha az ember így jó hazafi.

De lassan csend leszek, egy álom tán,

Melyet miután, még kívánhat is magának valaki.

 

 

Lecsapódok szemeidre,

Mint délutánra a nyirkos este.

Lehetek árnyék, ki ímhol gyilkos,

De ott nincsen teste.

 

 

Vagy valóság mi csábít egész alakkal,

Ahogy vágylak, a világod sötét fele.

Gazdagság, káprázat, mit leteszek eléd,

S ha szerelmes lettél belé, ott hágy lak egyedül vele.  

 

 

 

Még hogy a boldogság nem romlandó!

Mikor pedig húsod édes tejben ázhat.

Mert lefele tisztább az út,

Mindenki nem növeszthet szárnyat.

 

Oroszi/ 2022/06/18.