Ha visszahullok.

 

A szélsőházban nőttem fel,

Halkan csendben fű alatt.

Árnyékként kint az utcán néha,

Kit festett magának a léha fény, egy lámpaoszlop alatt.

 

Gyakran ücsörögök ott az alkony előtt,

Vágyok egy kis csendre.

Keresem, az utat mely hazavisz hozzád,

Akár egy vágyat a naplemente.

 

Hol rám szólsz néha napján bársony női hangon

Ott állva fent a gangon, és akkor minden oly valódi benne.

Akár a nyakamba szakadt sötétség rajta a csillagokkal,

Mintha egy karácsonyi égősor lenne.

 

A sors furcsa fintora ez,

Hogy nem vagy te hasonló odafent se semmihez anyám.

S ha egyszer odáig kullog, velem az idő érzem,

Mégis ajándék leszek idelent a végén,

Ha visszahullok a porba hozzád hazám.

 

Oroszi/ 2022/03/11.