Gyulladás.

TURIKARI68•  2020. május 26. 18:33  •  olvasva: 93

Gyulladás.



Olyan voltál mikor megláttalak,

Mint az első lélegzet.

Mi örökkön örökké tart,

Csak úgy jön, de tőle az ember nem kérdezhet.


Én mégis faggattalak,

Tenyeremre letéve  neked a napot, hogy így bírlak.

Te jöttél mentél bennem bennem folyton,

S az mondtad, ez csak egy csillag.


Időt s a teret kértem akkor főleg,

S nano pillantásaim nem szöktek vissza tőled.

Fizikai valóm semmisült titokban,

Ahogy lelkem vergödött e gyilokban.


S a por hol ez álmok születtek meg,

Reám gyújtott mint egy erős dohányos.

Hol a jövő talányos, de hörgökön rekedt szó csak cincogni tud már asztmásan! Mit csak én nem értek még, az már látszik máson .


De még nincs vége a szüretnek,

Holnap megyek, s szedek a kvantuumokból csokorba fényt hol a púlzárok születnek.

S ahogy tekinteted kel majd bennem, kezdődik huszonegy grammban a gyulladás!

Hol nem hogy jel nem leszek, inkább fulladás.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zsanna2020. május 26. 20:26

Szép vers lett!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom