Gyulladás.

Gyulladás.

Olyan voltál mikor megláttalak,

Mint az első lélegzet.

Mi örökkön örökké tart,

Csak úgy jön, de tőle az ember nem kérdezhet.

Én mégis faggattalak,

Tenyeremre letéve  neked a napot, hogy így bírlak.

Te jöttél mentél bennem bennem folyton,

S az mondtad, ez csak egy csillag.

Időt s a teret kértem akkor főleg,

S nano pillantásaim nem szöktek vissza tőled.

Fizikai valóm semmisült titokban,

Ahogy lelkem vergödött e gyilokban.

S a por hol ez álmok születtek meg,

Reám gyújtott mint egy erős dohányos.

Hol a jövő talányos, de hörgökön rekedt szó csak cincogni tud már asztmásan! Mit csak én nem értek még, az már látszik máson .

De még nincs vége a szüretnek,

Holnap megyek, s szedek a kvantuumokból csokorba fényt hol a púlzárok születnek.

S ahogy tekinteted kel majd bennem, kezdődik huszonegy grammban a gyulladás!

Hol nem hogy jel nem leszek, inkább fulladás.