Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Gyakran.
TURIKARI68 2021. április 4. 15:10 olvasva: 113
Hajnalban kinevetett,
Aki az alkonyba ágyatvetett
Hogy oly erősnek látszom.
De az álmaimban olykor reám csillan
S könnyeden e fénnyel játszom.
Gyakran imádkozom hozzá
Akkor, emberi alakot ölt az isten, s láthatom.
Megvizsgálva szívem, volt e benne szerelem,
S e szerelemben mennyi még a fájdalom.
Csak az ember alázhat porig!
Honnét a betűk csalnak elő, s fel- feltámaszt a bánat.
Nekem ugrik, ha megtudja, kivagyok
Akár egy ostoba állat.
Csak te ígértél nekem csendet
Mély megnyugvást, mi a valóságtól elválaszt.
De hogy miért akart előbb pokolra vinni
Arra sosem kaptam meg a választ.
Jönnöm kellet meghalni?
S születni szüntelen.
Nem izzadtam soha, mint a kövek
Csak égtem hol bűnösen, hol bűntelen.