Fény és árnyék.

 

Fénnyel árnyékként,

Szinte egy végből pottyanni.

Mint egy ébredő emberi vágy odafentről,

Akár a horgász csalija egy tótükrén kuttyanni.

 

Ne hidd el hogy oly könnyű néki,

E gravitációban hullani.

Imára, könyörögve, vagy csak úgy,

A pillanatnak elmúlni.

 

Hozni valamit,

Ami amúgy is idevaló.

Lebomlani haszontalan,

Mint a leszívott tejeszacskó.

 

Ne hidd, hogy oly könnyű fölülmúlni önmagad,

Bemesélni ott belül mind ezt egy monoton hangon.

Győzködni, mint napsugár a leándert szirmokért,

Egy belvárosi gangon.

 

De benne lenni minden pillanatban,

Mint üzenet íziglen.

Ha beleszédülsz, meghalsz,

De ő így is úgy is megússza bűntelen.