Fény és árnyék.

TURIKARI68•  2021. február 3. 15:31  •  olvasva: 59


 

Fénnyel árnyékként,

Szinte egy végből pottyanni.

Mint egy ébredő emberi vágy odafentről,

Akár a horgász csalija egy tótükrén kuttyanni.

 

Ne hidd el hogy oly könnyű néki,

E gravitációban hullani.

Imára, könyörögve, vagy csak úgy,

A pillanatnak elmúlni.

 

Hozni valamit,

Ami amúgy is idevaló.

Lebomlani haszontalan,

Mint a leszívott tejeszacskó.

 

Ne hidd, hogy oly könnyű fölülmúlni önmagad,

Bemesélni ott belül mind ezt egy monoton hangon.

Győzködni, mint napsugár a leándert szirmokért,

Egy belvárosi gangon.

 

De benne lenni minden pillanatban,

Mint üzenet íziglen.

Ha beleszédülsz, meghalsz,

De ő így is úgy is megússza bűntelen.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom