Feltámadás.

TURIKARI68•  2020. december 19. 18:24  •  olvasva: 117

Feltámadás.

 

Ásít a valóság,

Jajdul a mélység.

Fodrozódik az ég tükre,

Hol vagy tündöklő reménység.

 

Sétálgatok feleimen,

Meg megállok poraik felett, akár az isten.

Századokon taposok úgy,

Hogy a jelen kor még nincsen.

 

Pedig csak árnyéka vagyok neki, s önmagamnak,

S csak úgy legyeskednek körülöttem a haszontalan szavak.

Pedig már álmaimban megjelentél,

Ott már gyengéden összeraktalak.

 

S onnéttól úgy döntöttem,

Jobb nekem így.

Mert itt még a fűszál is letagad, hogy erre jártam.

De csak ő volt, aki van, akire vártam.

 

Nincs teste, mint nekem,

De itt van két dobbanás között velem.

S én feltámadok majd,

Mint egyik hullám a másik után a tengeren.

2015/ 06/ 21/ 19:15.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!