Felruházva.

 

 

Szeptemberi lélek vagyok,

Így élek az igével felruházva,

Kit a kor irigy hangon kiátkozott.

Már az nap tán a pap is lemondott rólam

Pokolra szánva

De akkor anyám a mátka értem térden állva,

Firhangok mögött imádkozott.

 

S lesz, majd olyan idő mikor az ember nem lesz boldog,

Hogy viszont érdemes lesz hallgatni az eget

Mikor a csendből kinő e hang!

S elengednek a gyökerek.

Útban hazafelé e horizont lesz a gang, ha szólok

Levél zizzen velem akkor feszt,

S a madárdal is azt csiripeli, amit írtam akár a verebek.

 

Én csepergek a felhőkből, mi sírva szakad

Hogy a vetést rendbe tegye rajt,

S majd az ég vizéből elétek is úszom.

Pedig csak egy gyermek voltam,

Ama nőből az élet fáján, mely ágán, e líra zsengén fakadt

Ki hitt, mégis megfojtotta az életiszony.

 

Gic/ 2024/ 08/03.