Ez a te kereszted.

 

 

 

 

Sétáltam a törzsek között én a gally feletted hintázok

Így fázok pőrén szöveg nélkül

S ím, e hun, egy betű gurult be előttem az avarba s hízeleg.

Amarra, pedig mint már ott turul,

Egy madárszó csicsereg.

 

 

 

 

Miért nem tudtál elfogadni kedvesem, nincs hova haza menjek

Sem e világ, s a mennyek szélhordta alakom.

Pedig én, ha lám a bánatod talajt adok neked,

Veled minden boldogságom az övé lett!

Higgy nekem babám, nem egy mihaszna dolog

Ez a költészet ahol én lakom.

 

 

 

Csak lessük egymást veled te föld,

Én ki költ neked, úgy látsz engem, mint egy felleget!

Ki egyszer csak nem jő többet hullajtani éretted könnyet

Akkor nem kérdezted mikor manna voltam végre vackor

Ki a kék égre a tekintetnek bárányfelhőt elletett.

 

 

Mert nem lehet a szót mindet elengedni, de te beléjük botlottál

Hisz, ezt a magyar balsorsot kerested.

A kor nem engedi nincs itt az ideje a valódnak

Érted nem aggódnak, de ez lesz a kereszted.

 

Gic/ 2024/ 09/ 29.