Ez a boldog világ.

 

Ilyen lett hát atyám ez a boldog világ

Hol megtestesült az ige,

Annyira sajnálom, hogy engem nem néztek benne semmibe

Senkise ért meg, mint téged.

De van nálam néhány álom s te magyar hazám,

Ha megbocsátod ezt az elmebajt,

Majd holtamban is itt kísért s éget.

 

 

Otthona lesz e föld! Itt válik puhatestűvé e DNS,

Ha mostoha is, de a szívem néki oly fennkölt ott az égben,

Hol sorsom a halványkékben írva már.

Istenverte betűkkel vagyok megáldva, s imákkal!

A ragba így járva a mennyben fészket rakva, mint egy kismadár.

 

 

Csak az idő lesz ellenség halkan, ha újperc nem születik

Te líra drága felség! Ugrunk a térbe.

S meglessük urunk ahonnét kipattant s küldetik,

Egy-egy csillag kelyhébe betérve.

 

 

 

 

 

Itt hagyva mindent mit úgy kapva kölcsön,

Alattam ez a manézs hol a virágos rétek legelnek,

Eljátssza életem a puhapázsit.

Szinte reám illik ez az öltöny,

Amikor utánam az anyaföld ásít.

 

 

Veszprém / 2024/ 03/ 22.