Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Én itt leszek neked.
TURIKARI68 2022. március 27. 13:40 olvasva: 67
A szikes pusztát járom öntözni vala,
Mint a futó zápor.
Megsiratlak akár egy felhő maga,
Mikor eszembe jutsz ott valahányszor.
Úgy néz ki, az időt bezárták a tegnapokba,
Ott feszeng egy csomó csók, a magányos öleléssel együtt vajúdnak.
Velem próbálnak újra álmodni mindent, mi felett lelkem testet öltve őrködött,
De e buborékot kipukkasztják gyakran,
Mint őszi ködöt a vadludak.
Félrevert szívünk meg egyre csak kalapál,
Mint ahogy a harangok kiabálnak faluról falura egymásnak.
Nem látjuk meg egymásban még így sem a jót?
Csak a nincset! Hiába vették le lelkünkről a béklyót,
Mi verjük reá ismét a bilincset, ahogy perceink elvásnak.
Reád vetem hát tekintetem te hon most akkor,
Hogy ne legyél csak por, mit a szél elfú,
Hú, főleg e szerelem a világban egymaga.
Én itt leszek neked, hogy felcsillanjak,
Akár nagy elődeim fénylő csillaga.
Oroszi/ 2022/03/26.