Én itt leszek neked.

TURIKARI68•  2022. március 27. 13:40  •  olvasva: 67


 

A szikes pusztát járom öntözni vala,

Mint a futó zápor.

Megsiratlak akár egy felhő maga,

Mikor eszembe jutsz ott valahányszor.

 

Úgy néz ki, az időt bezárták a tegnapokba,

Ott feszeng egy csomó csók, a magányos öleléssel együtt vajúdnak.

Velem próbálnak újra álmodni mindent, mi felett lelkem testet öltve őrködött,

De e buborékot kipukkasztják gyakran,

Mint őszi ködöt a vadludak.

 

Félrevert szívünk meg egyre csak kalapál,

Mint ahogy a harangok kiabálnak faluról falura egymásnak.

Nem látjuk meg egymásban még így sem a jót?

Csak a nincset! Hiába vették le lelkünkről a béklyót,

Mi verjük reá ismét a bilincset, ahogy perceink elvásnak.

 

Reád vetem hát tekintetem te hon most akkor,

Hogy ne legyél csak por, mit a szél elfú,

Hú, főleg e szerelem a világban egymaga.

Én itt leszek neked, hogy felcsillanjak,

Akár nagy elődeim fénylő csillaga.

 

Oroszi/ 2022/03/26.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!