Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Én
TURIKARI68 2020. június 16. 05:22 olvasva: 186
Én .
Eljön az est értem,
Fekete zakóján a gombok fényes csillagok.
Nem sejti hogy rejtőzöm már a mellén közülük én is egy vagyok.
Lehet nem is létezem,
Rólam egy ábránd álmodik.
És a valóság szövete,
Mint e sorok szövege némán rám folyik.
Mint egy titok most,
Mely az olvasóban elrejti magát ott.
Úgy vagyok fényes bross, s ha nem leszek,
E halhatatlanság reám akasztja a kabátot.
Bújtatott a tekintet mindig,
Úgy kellett benne engem keresni.
Szerelmes öltönyébe, az élet azt hitte,
Hogy e tér idő csapdájában majd viszont fogom szeretni.