Én

TURIKARI68•  2020. június 16. 05:22  •  olvasva: 107

Én .


Eljön az est értem,

Fekete zakóján a gombok fényes csillagok.

Nem sejti hogy rejtőzöm már a mellén közülük én is egy vagyok. 


Lehet nem is létezem,

Rólam egy ábránd álmodik.

És a valóság szövete,

Mint e sorok szövege némán rám folyik.


Mint egy titok most,

Mely az olvasóban elrejti magát ott.

Úgy vagyok fényes bross, s ha nem leszek,

E halhatatlanság reám akasztja a  kabátot.


Bújtatott a tekintet mindig,

Úgy kellett benne engem  keresni.

Szerelmes  öltönyébe, az élet azt hitte,

Hogy e tér idő csapdájában majd viszont fogom szeretni.





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom