Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Éltem ahogy kellet.
TURIKARI68 2021. március 21. 17:49 olvasva: 146
Féltékeny reám a csend,
Az idő még reménytelenül néha elibém szédül.
Érzéseket koldul, de mint a tolvaj,
Úgyis mindent elvisz végül.
Belém haraptak a szép tekintetek,
Mind-mind mély sebeket vájva azon!
Amit léleknek hívnak,
És mélyebbek lettek, mint a Grand kanyon.
Hogy hívjalak hát szerelem?
Érzed e te is, amit én?
Kajtattam utánad hiába,
Mit a zsenge legelők után a mén.
De ahogy a teremtővel szerettük mi egymást,
Na, ahhoz nem vagy fogható.
Ahogy vígasztalt, s én megnyugodtam,
Minta vihar után a tó.
Ott van lent velem, a ladikomba mélyen,
Sírva nevetünk azon, amit mondok.
Kukoricát morzsol közben a halaknak,
Még a bárányfelhőkön olajfoltok.
S ha keresnétek,
Már minden hiába.
Éltem, ahogy kellett,
Amíg a szándék megkívánta.
2019/ 04/ 11/ 19:42.
Törölt tag2021. március 22. 14:26
Törölt hozzászólás.