Éltem ahogy kellet.

TURIKARI68•  2021. március 21. 17:49  •  olvasva: 146


 

Féltékeny reám a csend,

Az idő még reménytelenül néha elibém szédül.

Érzéseket koldul, de mint a tolvaj,

Úgyis mindent elvisz végül.

 

Belém haraptak a szép tekintetek,

Mind-mind mély sebeket vájva azon!

Amit léleknek hívnak,

És mélyebbek lettek, mint a Grand kanyon.

 

Hogy hívjalak hát szerelem?

Érzed e te is, amit én?

Kajtattam utánad hiába,

Mit a zsenge legelők után a mén.

 

De ahogy a teremtővel szerettük mi egymást,

Na, ahhoz nem vagy fogható.

Ahogy vígasztalt, s én megnyugodtam,

Minta vihar után a tó.

 

Ott van lent velem, a ladikomba mélyen,

Sírva nevetünk azon, amit mondok.

Kukoricát morzsol közben a halaknak,

Még a bárányfelhőkön olajfoltok.

 

S ha keresnétek,

Már minden hiába.

Éltem, ahogy kellett,

Amíg a szándék megkívánta.

 

2019/ 04/ 11/ 19:42.

 

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2021. március 22. 14:26

Törölt hozzászólás.