Elcsaltak hazulról az énekes madarak.

TURIKARI68•  2020. december 30. 12:49  •  olvasva: 52

         Elcsaltak hazulról az énekes madarak.

 

 

 

 

1/*

Tavasszal történt,

Mikor a küllő híta a párját.

Tojást rakni a fészekbe,

S alá tollból puha párnát.

 

 

2/*

Akkor, amikor láttam

Azt a sok erdei pintyet.

Igen! Akkor fogtam kezembe utoljára

Az utcaajtó kilincset.

 

 

3/*

Kiáltott a fán

Egy gyönyörű rigó.

Sárga tollban pompázva

Ciró a bíró Ciró a bíró!

 

4/*

Oly jó volt hallanom

E gyönyörű koncertet.

Hogy szemembe se tűnt,

Mikor elhagytam az útszéli keresztet.

 

 

5/*

Én csak mentem

A fütty után.

S már azt sem tudtam

Délelőtt van-e vagy délután.

 

 

6/*

Az biztos, hogy

Valaki füttyentett!

De az is lehet,

Csak az érzékem füllentett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

7/*

Egy gyorstüzelő vászonnadrág

Volt rajtam.

S egy zsíros kalap a fejemen

Ki tudja az óta már, ki tanyázik a helyemen.

 

 

8/*

De akkor megláttam egy kispej lovat a réten

Mely erre legelészett, ezen a héten.

Bagócsot kergetett, hosszú deres farka

A méteres fű meg a hasát vakarta.

 

 

9/*

Jé a laspojafán

Még üres a fészek!

A magas ló hátáról

Én most éppen belenézek.

 

 

10/*

De akkor a fejem felett

Megszólalt a nyitnike.

S lesi feszülten,

Hogy a tavaszon, ajtó nyílik e.

 

 

11/*

S volt benne valami

Tündéri turpisság is.

Mert a varázslatos tavaszon hangjával,

Ajtót nyitott a kis hamis.

 

 

12/*

Édes napsugár

Vette a tájat ölébe.

S a satnya bimbókból lett

Édes kis kövérke.

 

 

13/*

Fura dolgok kerültek napvilágra

Mi tán eddig is létezett, de mélyen aludt.

Fogadjatok el reá engemet

Mint tanút.

 

 

 

14/*

Hol úgy véltem látni

Hogy a hold szomjas, s vizet merít a tóba.

Egy pillanatig azt,

Hogy a sötét éj fejkendős anyóka.

 

 

15/*

Aztán másnap

A hajnali bíborral.

Megint rázendítettek a madarak

Örömteli hangokkal.

 

 

16/*

De valami még,

Volt odakünt!

Ami először csak,

Halk kis cincogásnak tűnt.

 

 

17/*

Mint 100 meg 100 leányka,

Sétált a tavasz kornyikálva.

A magas égből földígérő

Rózsaszín pongyolába.

 

 

18/*

Úgy járt kelt, mint egy balerina

S virágokat ültet hajlongva.

Közbe zenél, dúdol,

S bele, belecsap a pattanásig feszített húrokba.

 

 

19/*

Ó mond, honnét jössz?

S szökkensz ilyen szépen.

Ó miért pont nékem kellett téged

Megpillantanom éppen.

 

 

20/*

Tündér vagy tán?

A valóság álma.

Ki félénken settenkedik

S enyhülést lop a tájra.

 

 

21/*

Hát te? Szólt a tündér,

Hát te ilyen korán keltél,

Hogy láttál engem, el ne mond!

Bár úgy sem hinnék, s nem lennél más, mint bolond.

 

 

22/*

De azért mert meglestél,

Pedig nem szabadott volna.

Egy jó darabig, te is

El leszel majd varázsolva.

 

 

23/*

S hogy ne locsogjon erről

Folyton az ajkad.

Emberi vonásaid többé,

Senkise fogja észrevenni rajtad

 

 

24/*

S ahogy ezt kimondta,

Mély álomba szenderedtem én.

S mire megébredtem, már virágok mosolyogtak rám

Egy rét kellős közepén.

 

 

25/*

Talán a napsugár csiklandoz? Szóltam a virághoz!

Karcsú derekadat.

Vagy én vagyok netán mulatságos?

Na még a végén beleszakadsz!

 

 

26/*

De egy darázs vergődik rajt,

S azt hiszi minden nektár az övé.

Nagyon megrakodtál pajtás

Lám a puttonyod berántott a bibeközé.

 

 

27/*

Segíts inkább te nagyeszű!

Mert hegyes ám a fullánkom!

Nagy a szád ott szabadon

Én nagyon úgy látom.

 

 

 

28/*

Majd lerázlak!

S már a virághoz is léptem.

De akkor vettem észre,

Hogy még a tövéig se értem.

 

 

29/*

De hogy mászok fel reá jó gyorsan

Hogy a nagy darázs kedvét, jobban el ne rontsam.

Tán ha belé kapaszkodnék egy pergő levélbe

S odaröppennék én is a sziromközepébe.

 

 

30/*

Úgy is tettem volna,

Ha egy hancsík a túrásával, odáig nem tolna.

Innét kezdve nem volt a dolgom semmi más,

Csak várni, még a vakond odáig nem ás.

 

 

31/*

A szabadítás sem

Volt egyszerű.

Mert a darázs is nagyobb volt,

Mint én a nagyeszű.

 

 

32/*

Na ne dönögj már!

Hanem a batyudat dobd ide!

Ne félj elég súlyos

Úgysem lóghatok meg vele.

 

 

33/*

Könnyedebben zümmögsz

Ne félj nemsokára.

Én majd kapaszkodom

A nehéz hátizsákba.

 

 

34/*

Úgy is lett

Ahogyan látni véltem.

A szabadítás sikerült,

S én megint az avarba kerültem.

 

 

 

 

 

35/*

A darázs egy

Nagyot pottyant.

S szárával a virág,

A földig rottyant.

 

 

36/*

De a lenyugvó nap addigra már

Meggyújtotta a felhők alját.

Mikor meghallottam a távolból,

A kecskebéka hangját.

 

 

37/*

Biztos megázok

Idekint az éjjel.

Sehol egy melegvacok

Hiába néztem széjjel.

 

 

38/*

Egy bokor alatt

Vertem végül sátrat.

Útilapulevélből,

Összefordítva hármat.

 

 

39/*

A szentjánosbogár is

Ott vert tanyát.

Az eső elől talán,

Biztonságba érezte magát.

 

 

40/*

Az álmos fáradtságtól

Már majdnem elszenderültem.

Mikor valaki rohan felém,

Észt veszejtve őrülten.

 

41/*

Egy magamfajta

Liliputi emberke.

S fura módon,

Még szót is értettem vele.

 

 

 

42/*

Hát te, miféle szerzet vagy?

A bagoly, ha meglát, életbe nem hagy.

Én pedig ismerlek ám téged!

Ha leves volt otthon, sosem etted meg az ebédet!

 

 

43/*

Én ott lakok nálatok

Az akasztós szekrény zugába.

Egy rövidnadrág,

Kislába ujjába.

 

 

44/*

Gondoltam én,

Utánad eredek.

Nem győztem kérdezni már

Hol van a Karcsi gyerek?

 

 

45/*

De mi lett veled? Tán összementél a mosásba!

Hogy így hasonlítunk egymásra.

Biztos rosszfát tettél a tűzre

Hogy inkább hasonlítasz te is a gyűszűre.

 

 

46/*

S közben előkerült a tarisznyából

Az, amit majszol.

Én meg bólogattam közben,

Gondoltam majd szól.

 

 

47/*

Aztán csak arra emlékszem,

Hogy dörrent az ég.

Másra, semmire

Azon kívül még.

 

48/*

Másnap a nap, már cirógatta a retinámat

S álmosan néztem körül.

Rengeteg madár mindenütt,

S mind a víznek örül.

 

 

 

49/*

Akkora eső esett,

Azon a nagy réten.

Hogy egyedül hánykolódtam

A széles lapulevélen.

 

 

50/*

Pszt! Valaki jár a réten

Szólított ekkor meg a kócsag.

Látni azt nem lehet,

Érezni is, éppen hogy csak.

 

 

51/*

Tán a tavasztündér az,

Ki az átkodat hozta.

S most valamiért még éppen

E lápos rétet taposta.

 

 

52/*

Én ott himbálóztam

Mind végig.

De azok a fránya békák,

Még az esőt igen csak kérik.

 

 

53/*

S valami akkor,

Csobbant a vízben.

Először csak egy,

S aztán másod ízben.

 

 

54/*

Előttem ált a gólya

Hosszú lába, mint a dióverő pózna.

Vajon hogy jöhetett erre a vidékre!

Hosszú lábai biztosan leértek a tengerfenekére!

 

 

55/*

Repültem te oktondi!

S ha így bámulsz, bele fogsz a vízbe pottyanni.

Aztán egy gallyal ellandol

Ki az a bolond, kelepelte vissza, aki ennyit gyalogol.

 

 

 

56/*

Tényleg ennyire tudatlan lennék?

Kérdeztem a nagypólingot.

Aki minden ilyen szavamra,

Reá is bólintott.

 

 

57/*

Aztán egy tollat adott,

S szólt, maradjon meg minden gondolatod.

S akkor fejezed be hosszú bolyongásod

Mikor a tollad hegye elvásott.

 

 

58/*

S ha elfogy majd a gondolat

A tollat vissza kell, hogy add.

Véle nagy dolgokat viszel végbe

E bűvös szerszámot rajtad kívül nem veheti senki sem kézbe!

 

 

59/*

Aztán fogták magukat,

S magamra hagytak mind a ketten.

Én meg apró kezeimmel,

Egyből tovább eveztem.

 

 

60/*

Minden nagyobb fűszálon, mely kiért a vízből

Kapaszkodott valaki.

Biztosan azt lesték,

Mikor kezd majd apadni.

 

 

61/*

S mikor a tutajom

Egyik, egyik közelébe ért.

Rajta mindenki egyből

Helyet is kért.

 

 

62/*

Még egy nagy pók is,

Hatalmas csápokkal.

Hát de az a jó,

Hogy közel már a partoldal.

 

 

 

63/*

Tele volt a levél,

Mire odaértem.

Egy nagy boly állt a szélén

Még az a szerencse, hogy hangyára sosem léptem.

 

 

64/*

Katonás rend volt

Az összevisszaságban.

De barátként fogadtak,

Nem estem fogságba.

 

 

65/*

Sőt még vendég is voltam

Odabent a hangyabolyban.

S mindenem épségbe maradt

Egy zugocskában kaptam helyet, mélyen a föld alatt.

 

 

66/*

Pedig félelmetes volt a nyüzsgés

Mindenütt őr állt.

Főleg ott,

Ahol a királynő hált.

 

 

67/*

De nem vártam meg

Még kisöpörnek.

Inkább mentem

Magamtól elsőnek.

 

 

68/*

Egy hatalmas partoldalhoz értem

Még úgy délelőtt tájt.

Minek oldalába valami,

Egy nagy lukat vájt.

 

 

69//*

Kíváncsi természetem

Csak nem hagyott nyugodni.

S én bolond,

Elkezdtem feléje gyalogolni.

 

 

 

70/*

Egyszer csak,

Elém toppant a gyurgyalag.

Hé te ki vagy!

Összegyúrjalak?

 

 

71/*

De reá szólt a barátka

Hiszen ő mindenki barátja.

Meg a kis királyka

Hallgat is mindenki reája.

 

 

72/*

Aztán szólt a geze!

Hamar gyere!

Siess sürgetett a szürkebegy

Kinek eddig úgy tudtam, minden egyre megy.

 

 

73/*

Mindig is rossz voltál

Mondta a légykapó.

Reá helyeselve

Billegette farkát az őszapó.

 

 

74/*

De nékem ekkorra már

Hangosan korgott a gyomrom ám.

Kémleltem a tájat

Akár egy kormorán.

 

 

75/*

Még meg nem láttam a meggyvágót

Ki megroppantott épp egy magot.

Ha megkérem szépen

Egy darabot biztos, hogy hagy ott.

 

 

76/*

Nem is olyan egyszerű

Eljutni odáig.

Hisz a nagy gazba,

Nyakig merültem s nem bokáig.

 

 

 

77/*

A nádas sás,

Odafentről kisebb volt.

De a közepén ott,

Egy kisebb vizes tiszta folt.

 

 

78/*

Útba esett egy fa is

Miről jobb, ha körül nézek.

Sudár termete tetején,

Barna kánya fészek.

 

 

79/*

A fészkében újságpapír,

Nahát, ilyen is van ma már?

Még hogy egy

Olvasni tudó madár!

 

 

80/*

Csak azzal bélelte

Kiderült végül.

Mire a madár,

Egyet fordult s térült.

 

 

81/*

De akkorra én már

Lefelé csúsztam.

S így valahogy,

A kányát is megúsztam.

 

 

82/*

Alig hogy leértem,

Suhant valami felém.

E nádasok rekettyéin fészkelt

Az üstökös gém.

 

 

83/*

Hát ekkora gazba,

Nem számíthattam sok jóra.

S mire odaérek a tisztáshoz,

Rá ismertem a sártóra.

 

 

 

84/*

S onnét már

A hegy is tisztán látszott.

Rajta a sok cseresznyefa

Gyönyörűen virágzott.

 

 

85/*

A vízparton előttem termett a kisbukó

Hegyes csőre fogazott.

Nem állok le véle vitatkozni

Biztosan fog az ott.

 

 

86/*

Nem vagy jó úszó milyen kár!

Szólalt meg a hátam mögött, egy bolondos madár.

Leshetett egy ideje vagy látta, hogy jövök

Ő volt a feketenyakú vöcsök.

 

 

87/*

Viccelődött hogy e fiatal tóban

A hal nem fordul elő, esetleg apróban.

Mit akarnék én e tóval!

Mennék tovább, ha nem tartanál fel a szóval.

 

 

88/*

De még utánozni is akart

S csőrhegyével, a fejem búbján megvakart.

Meg hogy nagy színész ám ő!

Eljátszik mindent, csak legyek én a költő.

 

 

89/*

A híred, kotyogott tovább,

Az terjed ám hamar.

Most bosszút állhatna rajtad

Mindenki, aki akar.

 

 

90/*

De bogárra nem léptél,

S fészket sem raboltál!

Nem vagy ma sem gonoszabb

Mint amikor akkor voltál.

 

 

 

91/*

Fura módon

Mindenki szeret.

Veled kerek e világ

Bár nem vagy belőle, csak apró kis szelet.

 

 

92/*

Ahogy így sétáltunk vitatkozva

A fodrozódó vízmellett.

A vízityúk meg szalad tova

Egy bogarat kerget.

 

 

93/*

Odabent jócskán a vízen

Merül a kárókatona.

Vendég ő is, hol hal híján

Hiába merül az oda.

 

 

94/*

A nádasban retyeg

A kerceréce.

Tán most fejezte be a fészkét

Teljesen készre.

 

 

95/*

De sehol egy béka

S a távolban mégis dörög?

Á túlzok! Nem tudtam hogy egy túzok

Ami éppen most dürög.

 

 

96/*

S megint alkonyodott

Olyan volt e vidék, mint a tenger.

Ki tudja, ha megkerülök,

Tán eljutok oda egyszer.

 

 

97/*

Ez csak talajvíz!

S nem is tenger, (szem) sem nem halastó.

A pirongató nap így hunyta le a szemét,

Mikor vadászni indult a bakcsó.

 

 

 

98/*

Kora hajnalban

A nagygoda ébresztett.

A vizenyős réten,

Már valamit evett.

 

 

99/*

A bíbicnek is

Mellette volt a fészke.

Ő majd a szántókat is

Felkeresi ebédre.

 

 

100/*

Nevettem rajtuk,

Rajtam meg a gólyatöcs!

Eridj haza! Mondta,

Téged még vár a csöcs.

 

 

101/*

Ekkor megmozdult a nádas

A madarak felköltöztek az égre.

Tán segítség jő

S hazajutok végre.

 

 

102/*

Jaj hát gubanc volt az

Összeállt a vén kujtorgó bundája.

Nem volt ám ő más,

Mint a nyugdíjas tanárnő kutyája.

 

 

103/*

Az hallottam, mindenhova odaér a mancsa 

Még ha kell, a holdat is megugatja.

A fajtája amúgy, utcai vegyes

Ő se tudja már, volt-e őse, aki nemes.

 

 

104/*

Kötélen volt mostanában

Nyoma ott a nyakán.

De meg szokott lógni

S most itt van szabadján.

 

 

 

105/*

Bár nem voltunk

Mi mindig jóban.

Lenéztem sajnos,

S megbántottam szóban.

 

 

106/*

Morgott előre már,

Tudtam, hogy így jársz, de nem is olyan kár!

Hisz most megtanulod végre

Amit nem eszel meg, nekem hozod ebédre.

 

 

107/*

Velem jöhetsz, ha gondolod

S e bolyongásod megoldhatod.

Igen boldogan! S a fülére felcsimpaszkodtam

De előbb még mormogta, kikujtorgom magam.

 

 

108/*

Szaladt velem ki a sártóból, által egy füves réten

Na végre nem estem hasra a pipitéren.

Sehol még egy út nem látszott

Csak a nap volt biztos, mely a fürtjeimmel játszott.

 

 

109/*

A magasból akkor,

Egy rétisas jő elő.

Elbújtam gubanc füle közé,

Bár igaz hogy csak dögevő.

 

 

110/*

S mikor e veszély elmúlott,

Akkorra már nyomunkban csak a pajzsos cankó kullogott.

De gubanc gyorsabban kutyagol

Ő meg csak úgy ráérősen gyalogol.

 

 

111/*

Nézd, ott egy madár

Tán eltörött a szárnya.

Bajban van nagyon

S most segítségünk várja.

 

 

 

112/*

De mire odaértünk volna,

Ő magát mindig egyre messzebb tolta.

Elcsalt a fészkétől jöttünk rá hamar

Semmi egyebet, mást nem akar.

 

 

113/*

S mikor tisztes távolba értünk,

Ő a repülés nagymestere arra eszméltünk.

De egy darabon azért még elkísér

Ő volt a furfangos réti csér.

 

 

114/*

Összejártunk mi mindent a világon

Keresztül réten, nádason, hínáron.

Láttuk a hangyabolyt fosztogató zöld küllőt,

S köveken sütkérező őshüllőt.

 

 

115/*

Cigány tyúkot, mely

A bokrok, alá fészkel.

Seregély csapatot,

Mely ősszel gyümölcsöket lékel.

 

 

116/*

Megkergetett bennünket a szalakáta

Őbenne bizony, nem akadtunk barátra.

Volt szántókon ugráló hantmadár,

Ki azt mondta ennyi rím, szinte hanta már.

 

 

117/*

Mikor a fűzkerti hídhoz értünk,

E kis patakot már ismertem jól.

Medre olyan volt, mint egy kanyon

Na itt töltsük az éjszakát, szólt gubanc azon az alkonyon.

 

 

118/*

Álmomban pehelypaplannal takaróztam,

S anyám éjjel többször is megcsókolta a homlokom.

Rántott hús volt ebédre,

S meleg levese hömpölygött a torkomon.

 

 

 

119/*

Kis pohárkában almakompót,

S a ruha alatt bukta kel.

Mire odaérek,

Biztos már csak enni kell.

 

 

120/*

Másnap a műútra nem mertünk kimenni

Gubanc a kocsik, én a kóbor macskák végett.

Így aztán egy kövér veréb az,

Amiből nekik ebéd lett.

 

 

121/*

Egy fa dőlt keresztül a patak két partján

Így mentünk által.

Gubanc előre fele,

Én reszketve ültem rajta háttal.

 

 

122/*

Gyerekek sivalkodtak a kovácsgödörbe

Összevesztek a sátron.

Pedig nem is voltak sokan,

Alig hogy csak hárman.

 

 

123/*

A nagy fűzfán gerlepár költ,

Melynek alsó ága földig hajol.

Alatta egy részeg ember,

Ki a kedveséről sírva dalol.

 

 

124/*

A szélső ház kerítésén

Gubbaszt egy májköves tik.

Ej annak a nyelvét,

Már csak az Istenek értik.

 

 

125/*

Gubanc is szólt

Haza értünk a nemjóját.

Eridj most már

Vigye el mindenki a maga balhéját.

 

 

 

126/*

Egy parasztháznál letett

Hol nagykalapos öreg ült a hullató alatt.

Kötényében néhány körte

Néki elég is volt e néhány falat.

 

 

127/*

Aztán kiáltott hangosan,

Giza hol a pipám!

Hát nem tudja

Hogy már a szájában van idesapám.

 

 

128/*

A templom atya attya volt

Egykor dolgos serény.

Mamár inkább rívós,

S bolond is lett szegény.

 

 

129/*

Hát végre én is haza értem!

S a nagy veréstől igen csak féltem.

De észre sem vett anyám

Jaj! Jaj! Ne taposson reám.

 

 

130/*

Oly pöttöm

Voltam én még akkor.

Hogy még egy gyermek is

Játszva felmarkol.

 

 

131/*

Az ereszcsatornán másztam felfele

De valahogy a hólkörnél megcsúsztam.

S mire észbe kapok,

Már egy sárfészekben nyújtogatom a nyakam.

 

 

132/*

Egy fészek volt, ami megmentett

Hát igen van még csoda!

De kidobott a fecske onnét,

Mert hogy, hogy kerültem én oda!

 

 

 

133/*

Szálltam, szálltam behunyt szemmel

S már csak arra eszméltem!

Hogy ott állok az utcaajtónál,

S a kilincsen van a kezem.

 

 

134/*

Nem voltam sokáig?

Vagy talán, nem is keresett mostanáig!

S hunyorgatva tartottam oda az egyik felem

Édesanyám maga az éjjel nem álmodott velem?

 

 

135/*

Bolond vagy te szólalt meg kecsesen

Talán már az is maradsz!

Ha kertnek küldelek,

Te biztos, hogy utcának szaladsz.

 

 

136/*

Valahogy nékem is

Oly hosszúnak tűnt e nap.

Te de talán megint csavarogtál?

Én azt hittem, hogy iskolába vagy.

 

 

137/*

Igen ott voltam!

Bólintottam rá hamar.

Mert éreztem hogy a fejem

Az asztalon koppanni akar.

 

 

138/*

S e perctől kezdtem kételkedni benne,

Hogy e bolyongás, valóságos lenne.

Az, biztos, hogy a történéseket hallom, s látom!

Lehet hogy elnyelt egy pillanatra saját belső világom?

 

                                                                                           Turi Károly / 2004-06-11/

139/*/

Hát így történt!

Anyám ekkor leengedte a kezét s a kötényt.

A madarak meg újra érthetetlen nyelven csicseregtek a fán

De én e naptól, már messziről köszöntem gubancnak az utcán!

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom