Ekképpen hát...

 

 

Az úton ballagtam,

Hol e hallatlan csend ballada neszezett.

Ott sírtam mosolyogva,

Mert indigó agyam nem eresztett.

/

Eszembe juttat ekképpen…

Nekem keresve meg egyedül.

Jössz felém lépten, gyomon,

Hol minden más, fejvesztve menekül.

/

Így emlékszem hát minden sorra,

Minek az lett a sorsa hogy, mint nőt téged magasztal.

Egy icipicit volt a lelkem csak hozzád illő,

De győzött a vacak szívem egy arasszal.

/

Itt lettem én beléd szerelmes,

Az otthontól a tanyáig.

Hol rugdosott a sors aztán,

Tőled vissza, egészen anyámig.

/

Egészen összetörtek bennem az üveghegyek,

Hirtelen lett horror minden.
fizettem érted, hogy boldog legyek

De így vagy úgy, mégsem voltál ingyen.

 

Oroszi / 12 / 01.