Egyszer felkel majd a nap.

 

 

Most látom csak, ahogy rád nézek a tekintet előhív és én ráérek…

Valahonnan ahonnan rohanva megállt veled az idő.

Tegnap még nem voltál… csak esővíz mi poshad

Ma pedig már megint ki mindent tisztára moshat egy kósza felhő.

/

Tudod az álmok is lassan feloszlanak,

De a bánat ügyes nagyon téged kiragadva…

S a nappalok járnak helyetted kísérteni tán az ott!

Ma már minden nő hasonlít rád a kirakatba, de te velük úgyis csak megjárnád…

Ha látnád itt belül, hogy él a fájdalom, de odaát elül…

Az üveglapon túl minden érzés halott.

/

Odaégtem az utcák kövére

Mint aki már nem ismer magára s nem emlékszik az övére…

De vézna alaktalan alakja téged kitapint bárhol.

Ímhol a fű sem elég zöld az alkohol se lég, de kacsint, gyilkol…

S ajkadra néha egy dekk téved, téged smárol.

/

Pedig a szívedben ott van jó néhány bestseller

A híveknek megannyi tanév szemeszter, aki egy sem értett.

De egyszer felkel, majd a nap mely csodál engem

Ha múlt eleget kísértett.

 

Nagyigmánd / Thaly puszta/ 2026/ 07/ 06.