E földnek.

 

 

Úgy jöttem én, mint szívből egy költemény

S mikor már látszott e vágy törékeny teste.

A fákról éppen az utolsó levelek peregtek

Egy tán lesz, a postásom ki elmondja, hogy mennyire szeretlek…

Ha más nem, hát a sötét este.

/

Az égen a hold, s a nap,

Mint két elemlámpa ballagva villogott.

Láttál e már mond? Ily bolygó bolondot

Még egyet ki így csillogott.

/

Az érzés mely engem szült, érted nyúlt,

Egy álom valósan megjelent szemedben s hozzád nyúlt…

Ha majd megszületnem érdemes lesz talán.

E fogantatás oly szeplőtelen mi zuhan,

Mit ugyan elrejtett a nedvesség egy felhőben, de te itt talajt adva alám.

/

Mert meg voltam én neked tervezve

Vele minden bánatom örömén könnyezve a Magyar keservet.

Ezért Isten áldjon hát anyám…

Ki számba adtad az anyanyelvet.

 

Gic/ 2025/ 11/ 29.