E fészek Kárpátok.

 

 

Szépen lassan körbevettek az ármányok

A fészek Kárpátokról,

Már felszállt a turul mióta.

Íme, csak én valék itt uru kit a kor kiátkozott,
de itt vagyok te nagy ég, s hozzád így imádkozok

Csicsergek e zsomborba, mint az anyját váró fióka.

 

 

Itt e hely, s az ott a por!

Miből felkap szél karod,

Mi halott, de és ha te akarod,

Mégis újraélni mindent.

Lelkem a kehely, vérem a bor,

S ez az ittas nyelvem most megidézi az istent.

 

 

A csudába is, hisz szeretlek, s ha egyszer itt vagyunk,

 Nincs, idő már a csuhára várni átváltozunk mi magunk,

Mert e test, csak a jelmez része, s ha te letekintesz a földre,

Ez oltárra eljössz, mint a görbe est a golgotán.

Imádkozok egyet, egy utolsót!

Hozz e halott vidékre könnycseppet, a bánatnak koporsót,

Az élet terhét én a vállamon viszem!

S elhiszem, hogy otthon vagy, mert égnek a csillagok, én ostobán.

 

Oroszi/ 2024/ 08/ 11/