Derengek

TURIKARI68•  2020. június 8. 11:21  •  olvasva: 95

Derengek.


Itt volt a vézna éjszaka velem,

Mint ágyasom soványan szegényen.

Rágódtak  rajtam a legényen  az álmok,

Mint egy falat kenyéren.


Sutyorogva szóltam vona nekik,

De e csöndben megtapadtam  ennyvesen. 

Hiányzik már a fény! De ő rám szólt folyton hogy ne élljem bele magam, keservesen.


Mert ha úgy lesz hogy nem virad,

És csak lehelet lesz szavam

Temetőm lesz e csönd,

Hol ábránd leszek valakinek,

Én is jó magam. 


Ott derengek tovább,

A halovány magánynak

Ki volt egy ideig neked,

De inkább csak magának.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom