Csetreszek

TURIKARI68•  2022. január 6. 17:10  •  olvasva: 82


 

Mint nesztelen puha hópihe hullottam le a re rumba,

Meztelen arcodra ráadásul még,

Velem szakadva az ég is te angyal.

Mert e sötét függöny mögött pirkadunk szüntelen,

Szégyenlősen öltözködve akár a hajnal.

 

S a világ csak kellék, hol testem szövetei drága kelmék,

Ahogy életre keltünk mi mind, mint vitrinbe a csetreszek

A te jöttödre, valahányszor e csuda alatt.

Segíts meg, ha elveszek egyszer s megszűnök létezni is

A kollektív tudat alatt.

 

Mert e lélek folyton komédiásnak áll, újesélyeket, ha kap,

E csillagtengeren alá alábukva, mint Ahab,

Mélyre rántva őt a hétköznapi dolgok.

De majd, mint a bohóc akkor,

Még azt is eljátssza sírva hogy boldog.

 

 

2021/ 01/ 06.

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!