csak vendég voltam.

TURIKARI68•  2024. április 1. 17:01  •  olvasva: 40


 

Bámult reám a kirakat valahol pápán,

A sátán egy rólam kreált képpel.

A macskakövön garast kalapol egy szólam,

Mikor kondul a harang az időgéppel.

 

 

Fent a pokol tornácán, e világ romjai felett bongyoran,

Gomolyognak a felhők, ahonnan vacak ez-az élet

Imádkoznak a bevarrt szemű horgolt angyalok.

De ma csak rólam álmodik a szerelem,

Meghal bennem, majd újra téved

Ahogy mellém ülnek a simlis galambok.

 

 

Lassan elillan a levegő, és én hálát adok érte a lebegő légnek

Mert rejtekem bugyra lehet a csillagos ég.

Hol ha jól tudom, mindenki boldog kit nem avatnak

E sorsot kerestem! Hívtam ki itt magamnak

Ha megyek e hosszú útra a rám ragadt bűnökkel, mint egy üstökös, ha vetkőzik

Majd az átkok úgy foszlanak, mint réten az illatos emlék.

 

Gic/ 2024/ 04/ 01.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

okeanus2024. április 3. 07:12

"Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.+
/JA/

Mikijozsa2024. április 3. 06:56

megható a versed, üdv szép napot, barátom szép a világ, csak ne nyüzsögne annyi maffiozó benne

TURIKARI682024. április 2. 21:49

Köszönöm hogy nálam jártatok

S.MikoAgnes2024. április 1. 18:11

"Lassan elillan a levegő, és én hálát adok érte a lebegő légnek
Mert rejtekem bugyra lehet a csillagos ég."

Gyönyörű , de még várj drága Kari!!!!!!

Animanongrata_2024. április 1. 17:34

Sokat foglalkozol az elmúlással szépen enged ez a vers.