Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
csak vendég voltam.
TURIKARI68• 2024. április 1. 17:01 • olvasva: 56
Bámult reám a kirakat valahol pápán,
A sátán egy rólam kreált képpel.
A macskakövön garast kalapol egy szólam,
Mikor kondul a harang az időgéppel.
Fent a pokol tornácán, e világ romjai felett bongyoran,
Gomolyognak a felhők, ahonnan vacak ez-az élet
Imádkoznak a bevarrt szemű horgolt angyalok.
De ma csak rólam álmodik a szerelem,
Meghal bennem, majd újra téved
Ahogy mellém ülnek a simlis galambok.
Lassan elillan a levegő, és én hálát adok érte a lebegő légnek
Mert rejtekem bugyra lehet a csillagos ég.
Hol ha jól tudom, mindenki boldog kit nem avatnak
E sorsot kerestem! Hívtam ki itt magamnak
Ha megyek e hosszú útra a rám ragadt bűnökkel, mint egy üstökös, ha vetkőzik
Majd az átkok úgy foszlanak, mint réten az illatos emlék.
Gic/ 2024/ 04/ 01.
okeanus2024. április 3. 07:12
"Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.+
/JA/
Mikijozsa2024. április 3. 06:56
megható a versed, üdv szép napot, barátom szép a világ, csak ne nyüzsögne annyi maffiozó benne
TURIKARI682024. április 2. 21:49
Köszönöm hogy nálam jártatok
S.MikoAgnes2024. április 1. 18:11
"Lassan elillan a levegő, és én hálát adok érte a lebegő légnek
Mert rejtekem bugyra lehet a csillagos ég."
Gyönyörű , de még várj drága Kari!!!!!!
Animanongrata_2024. április 1. 17:34
Sokat foglalkozol az elmúlással szépen enged ez a vers.