Csak elképzelni tudlak.

 

 

Pedig úgy ahogy én az istent szerettem,

Ismeretlenül is imádtam!

Mégsem hagyott e világban egy helyet sem imádkozni,

A búmat, s bánatomat belőle kiátkozni.

 

 

Így csak elképzelni tudlak magamnak, mint a lombok,

Mert, hogy én is egyszer szép lassan lebomlok,

S porszemeim a hosszúútra ragadnak.

S ha beesel egyszer, mint fény a horizonton.

Ide hol csak a hamuvár!

Misét mondunk Jöttödre hát, dicsértessék napsugár.

 

 

Jövet, s menet majd e világ tartja a markát,

És a gyógyulás sosem éri el a sebeket!

Egymást tiporva próbáljuk meg a csodát kapni.

Itt ragadsz, ha mondom, és rájössz,

Mennyi mindent kell az embernek megbocsátani.

 

 

 

 

 

Én nem bánom,

Ha nem mondanak nevet.

Csak guruljanak a betűk,

Csak legyen ki rajtam sír, legyen ki rajtam nevet.

 

Gic/ 2022/09/15.