Csak az álmok maradtak.

TURIKARI68•  2023. szeptember 9. 18:53  •  olvasva: 32


 

Már a vak éjszakák is máshogy rémek

Hol  én ez  alakommal  vások a hajnaltól félve.

De tényleg nem maradtak csak az álmok kényelmesen

Melyek talpra állítanának a halálnak, még értelmesen végre.

 

 

A fény lidércnek öltözve ijesztget a horizonton,

Egy helyen, mindig ugyan azon a ponton,

Hol a nap szögletesen pattog.

Túl az ópium hegyeken elfogyott a szerencse mák!

Nincs más isten csak a diklofenák

Kinek könyörög a csípőm fájdalmasan kattog.

 

 

De tudd, meg hogy szerettelek!

Még e sorvadás mást nem mondat velem bénán.

A mondat tán ugyan az lesz, csak a szóközök nagyobbak,

Hol ez élet után sem tűnök tán ennyire halottnak

S meglesz a helyem méltán.

 

 

 

 

 

 

Anyám értem tényleg egy angyal

Tán pont maga kell, hogy jöjjön!

Még a golyóstoll normális lesz e kölykön, s el nem fajzik a kézbe

Addig, míg nem tagad, a fájdalom nem rajzik, gyere, tarts hát észbe,

Hogy nincs, már másod mi itt ragad e földön.

 

Oroszi/2023/ 09/09.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!